HU/SB 6.17.33

Śrīmad-Bhāgavatam - Hatodik Ének - TIZENHETEDIK FEJEZET: Pārvatī anya megátkozza Citraketut

SB 6.17.32 - SB 6.17.34-35

Click here for English

---

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

33. VERS

na hy asyāsti priyaḥ kaścin

nāpriyaḥ svaḥ paro ’pi vā

ātmatvāt sarva-bhūtānāṁ

sarva-bhūta-priyo hariḥ

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

na—nem; hi—valójában; asya—az Úré; asti—ott van; priyaḥ—nagyon kedves; kaścit—bárki; na—sem; apriyaḥ—nem kedves; svaḥ—saját; paraḥ—más; api—még; vā—vagy; ātmatvāt—mivel a lélek lelke; sarva-bhūtānām—minden élőlényé; sarva-bhūta—minden élőlény számára; priyaḥ—nagyon-nagyon kedves; hariḥ—az Úr Hari.

FORDÍTÁS

Senki iránt sem érez gyengédséget, és senkit sem tekint az ellenségének. Senki sem a rokona, és senki sem idegen a Számára. Valójában Ő minden élőlény lelkének lelke, ezért valamennyiük jóakaró barátja, s mindegyikük szívéhez nagyon közel áll.

MAGYARÁZAT

Az Istenség Legfelsőbb Személyisége második aspektusában minden élőlény Felsőlelke. Ahogyan az ember kedveli saját magát, a Felsőbb Én még kedvesebb számára. A barátságos Felsőbb Énnek, aki mindenkit egyenlőnek lát, senki sem lehet az ellensége. A Legfelsőbb Úr és az élőlények között a szeretetteljes vagy ellenséges kapcsolatot az illuzórikus energia okozza. Mivel az anyagi természet három kötőereje az Úr és az élőlények közé áll, létrejönnek e különféle kapcsolatok. Tiszta helyzetében az élőlény valójában mindig nagyon közel áll az Úrhoz, s az Úr is közel áll az ő szívéhez. Kapcsolatukban nincs részrehajlás vagy ellenségeskedés.

SB 6.17.32 - SB 6.17.34-35