HU/SB 7.6.10: Difference between revisions

(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
 
(Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form)
 
Line 44: Line 44:
:''durlabhaṁ mānuṣaṁ janma''
:''durlabhaṁ mānuṣaṁ janma''
:''tad apy adhruvam arthadam''
:''tad apy adhruvam arthadam''
:([[HU/SB 7.6.1|SB 7.6.1]])


„Aki kellőképpen értelmes, annak emberi testét egészen élete kezdetétől    —    azaz kora gyermekkorától    —    arra kell használnia, hogy minden más elfoglaltságról lemondva az odaadó szolgálat tetteit végezze. Emberi testhez nagyon ritkán jut az élőlény, és annak ellenére, hogy ez éppúgy ideiglenes, mint a többi test, fontos, mert emberi testben odaadó szolgálatot végezhetünk. Már a legcsekélyebb őszinte odaadó szolgálat is teljes tökéletességgel ajándékozhatja meg az embert.” Az emberi társadalomnak meg kell fogadnia ezt a tanácsot.
„Aki kellőképpen értelmes, annak emberi testét egészen élete kezdetétől    —    azaz kora gyermekkorától    —    arra kell használnia, hogy minden más elfoglaltságról lemondva az odaadó szolgálat tetteit végezze. Emberi testhez nagyon ritkán jut az élőlény, és annak ellenére, hogy ez éppúgy ideiglenes, mint a többi test, fontos, mert emberi testben odaadó szolgálatot végezhetünk. Már a legcsekélyebb őszinte odaadó szolgálat is teljes tökéletességgel ajándékozhatja meg az embert.” Az emberi társadalomnak meg kell fogadnia ezt a tanácsot.

Latest revision as of 22:36, 6 September 2020


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


10. VERS

ko nv artha-tṛṣṇāṁ visṛjet
prāṇebhyo ’pi ya īpsitaḥ
yaṁ krīṇāty asubhiḥ preṣṭhais
taskaraḥ sevako vaṇik


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

kaḥ—ki; nu—valóban; artha-tṛṣṇām—erős vágy a pénzszerzésre; visṛjet—képes feladni; prāṇebhyaḥ—mint az élet; api—valójában; yaḥ—ami; īpsitaḥ—még kívánatosabb; yam—ami; krīṇāti—igyekszik megszerezni; asubhiḥ—saját életével; preṣṭhaiḥ—nagyon kedves; taskaraḥ—egy tolvaj; sevakaḥ—egy hivatásos szolga; vaṇik—egy kereskedő.


FORDÍTÁS

A pénz oly kedves az ember szívének, hogy úgy érzi, édesebb, mint a méz. Ki az hát, aki képes lenne feladni vágyát, hogy pénzt gyűjtsön, különösen ha családos életet él? A tolvajok, a hivatásos szolgák [a katonák] és a kereskedők még az életüket is, ami oly kedves számukra, kockára teszik, hogy pénzhez jussanak.


MAGYARÁZAT

Ez a vers elmondja, hogyan lehet a pénz drágább az életnél. A tolvajok az életüket kockáztatva törnek be egy gazdag ember házába, hogy ellopják a pénzét. Amiatt, hogy más birtokát háborgatják, lelőhetik őket, vagy házőrző kutyák támadhatnak rájuk, ők mégis megpróbálnak betörni. Miért veszélyeztetik az életüket? Csupán hogy egy kevés pénzt szerezzenek. Éppen így amikor a hivatásos katonát besorozzák a hadseregbe, a katona csak a pénz kedvéért fogadja el a szolgálatot, vállalva a veszélyt, hogy elesik a csatatéren. A kereskedők szintén az életüket kockáztatva hajóznak egyik országból a másikba, s merülnek a tenger mélyére, hogy igazgyöngyöket és drágaköveket gyűjtsenek. Bizonyított tény tehát   —    s ezt mindenki elismeri    —,    hogy a pénz édesebb, mint a méz. Pénzért az emberek mindent kockára tesznek, s ez leginkább a gazdag emberekre igaz, akik túlságosan ragaszkodnak a családi élethez. Hajdanán természetesen a felsőbb kasztok tagjai, a brāhmaṇák, a kṣatriyák és a vaiśyák    —    vagyis a śūdrákon kívül mindenki    —    a guru-kulában nevelkedtek, ahol a brahmacarya és a misztikus yoga gyakorlásával megtanulták, hogyan éljenek lemondásban, érzékeiket megzabolázva. Ezek után családot alapíthattak. Számtalanszor előfordult ezért, hogy egy-egy nagy király vagy uralkodó lemondott a családi életről. Noha rendkívül gazdagok voltak s birodalmak felett uralkodtak, képesek voltak lemondani minden tulajdonukról, mert fiatalkorukban brahmacārīként nevelkedtek. Prahlāda Mahārāja tanácsa ezért nagyon helyénvaló:

kaumāra ācaret prājño
dharmān bhāgavatān iha
durlabhaṁ mānuṣaṁ janma
tad apy adhruvam arthadam
(SB 7.6.1)

„Aki kellőképpen értelmes, annak emberi testét egészen élete kezdetétől    —    azaz kora gyermekkorától    —    arra kell használnia, hogy minden más elfoglaltságról lemondva az odaadó szolgálat tetteit végezze. Emberi testhez nagyon ritkán jut az élőlény, és annak ellenére, hogy ez éppúgy ideiglenes, mint a többi test, fontos, mert emberi testben odaadó szolgálatot végezhetünk. Már a legcsekélyebb őszinte odaadó szolgálat is teljes tökéletességgel ajándékozhatja meg az embert.” Az emberi társadalomnak meg kell fogadnia ezt a tanácsot.