HU/SB 7.6.8: Difference between revisions

(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
 
(Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form)
 
(No difference)

Latest revision as of 22:39, 6 September 2020


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


8. VERS

durāpūreṇa kāmena
mohena ca balīyasā
śeṣaṁ gṛheṣu saktasya
pramattasyāpayāti hi


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

durāpūreṇa—ami sohasem teljesül; kāmena—az anyagi világ élvezetére irányuló erős vággyal; mohena—illúzióval; ca—szintén; balīyasā—ami erős és félelmetes; śeṣam—az élet fennmaradó évei; gṛheṣu—a családi élethez; saktasya—annak, aki túlságosan ragaszkodik; pramattasya—őrült; apayāti—elvesztegeti; hi—valójában.


FORDÍTÁS

Aki nem uralkodik az elméjén és az érzékein, az a kielégíthetetlen kéjes vágyak és az erős illúzió miatt egyre jobban fog ragaszkodni a családi élethez. Egy ilyen őrült élet során az ember a fennmaradó éveit is elvesztegeti, mert még ekkor sem képes odaadó szolgálatot végezni.


MAGYARÁZAT

Ez a vers az élet száz évét veszi számba. Jelen korunkban az ember általában nem él száz évig, de ha valaki mégis megéri ezt a kort, e számítás szerint ötven évet alvásra pazarolt, húsz évet elveszített gyermek- és ifjúkorában, húsz évet pedig nyomorékként töltött (jarā-vyādhi). Ezen kívül csupán néhány éve marad, de mivel túlságosan ragaszkodik a családi élethez, ezek az évek is haszontalanul, Isten-tudat nélkül telnek el. Az embernek tehát kora gyermekkorában meg kell tanulnia, hogyan legyen tökéletes brahmacārī, s hogyan uralkodjon tökéletesen az érzékein, valamint hogyan kövesse a szabályozó elveket, amikor családot alapít. A családi élet után az embernek el kell fogadnia a vānaprastha életet, az erdőbe kell vonulnia, majd a sannyāsa rendbe kell lépnie. Ez az élet tökéletessége. Akik ajitendriyák, azaz nem tudják féken tartani az érzékeiket, életük kezdetétől az érzékkielégítés érdekében tanulnak. Ezt láthatjuk a nyugati országokban. Még ha száz évig élnek is, életüket teljes egészében elvesztegetik és értelmetlen dolgokra használják, s a halál idején egy másik testbe költöznek, amely nem biztos, hogy emberi test lesz. A száz év elteltével annak, aki nem emberi lényként cselekedett, és nem élt tapasyával (lemondással és vezekléssel) teli életet, kétségtelenül újra macskák, kutyák és disznók testéhez hasonló testeket kell öltenie. Ezért ez a kéjes vágyak és érzékkielégítés jellemezte élet rendkívül kockázatos.