HU/SB 7.9.32: Difference between revisions

(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
 
(Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form)
 
(No difference)

Latest revision as of 22:50, 6 September 2020


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


32. VERS

nyasyedam ātmani jagad vilayāmbu-madhye
śeṣetmanā nija-sukhānubhavo nirīhaḥ
yogena mīlita-dṛg-ātma-nipīta-nidras
turye sthito na tu tamo na guṇāṁś ca yuṅkṣe


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

nyasya—dobva; idam—ezt; ātmani—Magadban; jagat—az Általad teremtett kozmikus megnyilvánulás; vilaya-ambu-madhye—az Okozati-óceánba, ahol a fenntartott energia állapotában minden megmarad; śeṣe—úgy teszel, mintha aludnál; ātmanā—Általad; nija—saját, személyes; sukha-anubhavaḥ—a lelki gyönyör állapotát tapasztalva; nirīhaḥ—úgy tűnik, hogy semmit sem teszel; yogena—a misztikus erő által; mīlita-dṛk—szemeidet látszólag lehunyva; ātma—saját Magad megnyilvánulása által; nipīta—akadályozott; nidraḥ—akinek alvása; turye—a transzcendentális szinten; sthitaḥ—tartva (Magad); na—nem; tu—de; tamaḥ—az alvás anyagi állapota; na—sem; guṇān—az anyagi kötőerők; ca—és; yuṅkṣe—végzed.


FORDÍTÁS

Ó, Uram, ó, Istenség Legfelsőbb Személyisége! A megsemmisülés után a teremtő energia Benned marad fenn, aki félig becsukott szemmel aludni látszol. Valójában azonban nem úgy alszol, mint egy közönséges emberi lény, mert mindig transzcendentális vagy, túl az anyagi világ teremtésén, s örökké transzcendentális gyönyört érzel. Így maradsz meg Kāraṇodakaśāyī Viṣṇuként transzcendentális helyzetedben, s nem kerülsz kapcsolatba az anyagi dolgokkal. Noha aludni látszol, ez az alvás különbözik a tudatlanság álmától.


MAGYARÁZAT

A Brahma-saṁhitā (5.47) nagyon érthetően elmagyarázza:

yaḥ kāraṇārṇava-jale bhajati sma yoga-
nidrām ananta-jagad-aṇḍa-sa-roma-kūpaḥ
ādhāra-śaktim avalambya parāṁ sva-mūrtiṁ
govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi

„Az eredeti Urat, Govindát imádom, aki teljes részeként, Mahā-Viṣṇuként az Okozati-óceánra hever, aki transzcendentális teste pórusain keresztül létrehozza az univerzumok mindegyikét, s aki az örökkévalóság misztikus álmát alussza.” Az ādi-puruṣa, az eredeti Istenség Legfelsőbb Személyisége    —    Kṛṣṇa, Govinda    —    kiterjed Mahā-Viṣṇuként, s a kozmikus megnyilvánulás megsemmisítése után a transzcendentális gyönyör élvezetébe merül. A yoga-nidrām szó az Istenség Legfelsőbb Személyiségére utal. Meg kell értenünk, hogy ez a nidrā, ez az alvás nem olyan, mint a mi nidrānk a tudatlanság kötőerejében. Az Úr helyzete mindig transzcendentális. Ő sac-cid-ānanda    —    örökké gyönyörteli    —,    így a közönséges emberi lényekkel ellentétben Őt nem zavarja meg az alvás. Tudnunk kell, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége minden körülmények között transzcendentális gyönyört élvez. Śrīla Madhvācārya összefoglalva kijelenti, hogy az Úr turya-sthitaḥ, azaz helyzete mindig transzcendentális. A transzcendenciában a jāgaraṇa-nidrā-suṣupti    —    az ébrenlét, az alvás és a mély alvás    —    nem létezik.

A yoga gyakorlása hasonlít Mahā-Viṣṇu yoga-nidrājához. A yogīknak szemüket félig lehunyva kell tartaniuk, ez azonban egyáltalán nem egy alvó állapot, noha a yogīkat utánzók úgynevezett yogája    —    különösen napjainkban    —    alvásból áll. A śāstra leírása szerint a yoga nem más, mint dhyānāvasthita, a teljes meditáció állapota, de ennek a meditációnak az Istenség Legfelsőbb Személyisége a tárgya. Dhyānāvasthita-tad-gatena manasā: az elmének örökké az Úr lótuszlábára kell összpontosítania. A yoga gyakorlása nem alvást jelent. Az elmét mindig aktívan az Úr lótuszlábára kell irányítanunk, s akkor sikeresek lehetünk a yoga gyakorlásában.