HU/SB 7.10.5: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
(Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form) |
||
| Line 38: | Line 38: | ||
<div class="purport"> | <div class="purport"> | ||
A Bhagavad-gītā ([[HU/BG 7.20|BG 7.20) kijelenti: ''kāmais tais tair hṛta-jñānāḥ prapadyante ’nya-devatāḥ''. „Akiket az anyagi vágyak megfosztottak értelmüktől, meghódolnak a félistenek előtt.” Egy félisten nem lehet mester, hiszen az Istenség Legfelsőbb Személyisége az igazi mester. A félistenek tekintélyes pozíciójuk megőrzése érdekében megadják imádóiknak mindazt, amire vágynak. Egyszer például az történt, hogy egy asura azt az áldást kapta az Úr Śivától, hogy bárkit megölhet azzal, hogy a kezét a fejére teszi. Ilyen áldásokat kaphatunk a félistenektől. Ha azonban valaki az Istenség Legfelsőbb Személyiségét imádja, az Úr sohasem ad neki efféle elítélendő áldásokat. Ennek éppen az ellenkezője történik, ahogyan a Śrīmad-Bhāgavatam ([[HU/SB 10.88.8|SB 10.88.8]]) elmondja: ''yasyāham anugṛhnāmi hariṣye tad-dhanaṁ śanaiḥ''. Ha valaki túlságosan anyagi felfogású, ám ugyanakkor szeretne a Legfelsőbb Úr szolgája lenni, az Úr amiatt, hogy végtelenül könyörületes bhaktájához, elveszi tőle minden anyagi gazdagságát, s ezzel arra kényszeríti, hogy tiszta bhaktájává váljon. Prahlāda Mahārāja különbséget tesz a tiszta bhakta és a tiszta mester között. Az Úr a tiszta mester, a legfelsőbb mester, az anyagi szándékok nélküli tiszta bhakta pedig a tiszta szolga. Akinek anyagi céljai vannak, abból nem válhat szolga, s aki nemkívánatos áldásokat ad szolgájának, hogy megőrizze tekintélyes helyzetét, az nem igazi mester. | A Bhagavad-gītā ([[HU/BG 7.20|BG 7.20]]) kijelenti: ''kāmais tais tair hṛta-jñānāḥ prapadyante ’nya-devatāḥ''. „Akiket az anyagi vágyak megfosztottak értelmüktől, meghódolnak a félistenek előtt.” Egy félisten nem lehet mester, hiszen az Istenség Legfelsőbb Személyisége az igazi mester. A félistenek tekintélyes pozíciójuk megőrzése érdekében megadják imádóiknak mindazt, amire vágynak. Egyszer például az történt, hogy egy asura azt az áldást kapta az Úr Śivától, hogy bárkit megölhet azzal, hogy a kezét a fejére teszi. Ilyen áldásokat kaphatunk a félistenektől. Ha azonban valaki az Istenség Legfelsőbb Személyiségét imádja, az Úr sohasem ad neki efféle elítélendő áldásokat. Ennek éppen az ellenkezője történik, ahogyan a Śrīmad-Bhāgavatam ([[HU/SB 10.88.8|SB 10.88.8]]) elmondja: ''yasyāham anugṛhnāmi hariṣye tad-dhanaṁ śanaiḥ''. Ha valaki túlságosan anyagi felfogású, ám ugyanakkor szeretne a Legfelsőbb Úr szolgája lenni, az Úr amiatt, hogy végtelenül könyörületes bhaktájához, elveszi tőle minden anyagi gazdagságát, s ezzel arra kényszeríti, hogy tiszta bhaktájává váljon. Prahlāda Mahārāja különbséget tesz a tiszta bhakta és a tiszta mester között. Az Úr a tiszta mester, a legfelsőbb mester, az anyagi szándékok nélküli tiszta bhakta pedig a tiszta szolga. Akinek anyagi céljai vannak, abból nem válhat szolga, s aki nemkívánatos áldásokat ad szolgájának, hogy megőrizze tekintélyes helyzetét, az nem igazi mester. | ||
</div> | </div> | ||
Latest revision as of 22:59, 6 September 2020
5. VERS
- āśāsāno na vai bhṛtyaḥ
- svāminy āśiṣa ātmanaḥ
- na svāmī bhṛtyataḥ svāmyam
- icchan yo rāti cāśiṣaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
āśāsānaḥ—aki vágyik (a szolgálatért cserében); na—nem; vai—valójában; bhṛtyaḥ—egy képzett szolga vagy az Úr tiszta bhaktája; svāmini—a mestertől; āśiṣaḥ—anyagi haszon; ātmanaḥ—a személyes érzékkielégítés érdekében; na—sem; svāmī—az úr; bhṛtyataḥ—a szolgától; svāmyam—a mester tekintélyes pozíciója; icchan—vágyva; yaḥ—minden olyan mester; rāti—ad; ca—szintén; āśiṣaḥ—anyagi nyereség.
FORDÍTÁS
Az a szolga, aki anyagi hasznot akar a mesterétől, nem egy jó szolga vagy tiszta bhakta. Éppen így az a mester, aki csupán arra vágyva részesíti áldásokban a szolgáját, hogy megőrizze a tekintélyét, szintén nem egy tiszta mester.
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītā (BG 7.20) kijelenti: kāmais tais tair hṛta-jñānāḥ prapadyante ’nya-devatāḥ. „Akiket az anyagi vágyak megfosztottak értelmüktől, meghódolnak a félistenek előtt.” Egy félisten nem lehet mester, hiszen az Istenség Legfelsőbb Személyisége az igazi mester. A félistenek tekintélyes pozíciójuk megőrzése érdekében megadják imádóiknak mindazt, amire vágynak. Egyszer például az történt, hogy egy asura azt az áldást kapta az Úr Śivától, hogy bárkit megölhet azzal, hogy a kezét a fejére teszi. Ilyen áldásokat kaphatunk a félistenektől. Ha azonban valaki az Istenség Legfelsőbb Személyiségét imádja, az Úr sohasem ad neki efféle elítélendő áldásokat. Ennek éppen az ellenkezője történik, ahogyan a Śrīmad-Bhāgavatam (SB 10.88.8) elmondja: yasyāham anugṛhnāmi hariṣye tad-dhanaṁ śanaiḥ. Ha valaki túlságosan anyagi felfogású, ám ugyanakkor szeretne a Legfelsőbb Úr szolgája lenni, az Úr amiatt, hogy végtelenül könyörületes bhaktájához, elveszi tőle minden anyagi gazdagságát, s ezzel arra kényszeríti, hogy tiszta bhaktájává váljon. Prahlāda Mahārāja különbséget tesz a tiszta bhakta és a tiszta mester között. Az Úr a tiszta mester, a legfelsőbb mester, az anyagi szándékok nélküli tiszta bhakta pedig a tiszta szolga. Akinek anyagi céljai vannak, abból nem válhat szolga, s aki nemkívánatos áldásokat ad szolgájának, hogy megőrizze tekintélyes helyzetét, az nem igazi mester.