HU/SB 8.7.19: Difference between revisions

(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
 
(Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form)
 
(No difference)

Latest revision as of 23:02, 6 September 2020


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


19. VERS

tad ugra-vegaṁ diśi diśy upary adho
visarpad utsarpad asahyam aprati
bhītāḥ prajā dudruvur aṅga seśvarā
arakṣyamāṇāḥ śaraṇaṁ sadāśivam


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

tat—az; ugra-vegam—nagyon kegyetlen és erős méreg; diśi diśi—minden irányban; upari—felfelé; adhaḥ—lefelé; visarpat—csavarodva; utsarpat—felfelé megy; asahyam—elviselhetetlen; aprati—irányíthatatlan; bhītāḥ—rettegve; prajāḥ—a világok népe; dudruvuḥ—ide-oda mozgott; aṅga—ó, Parīkṣit Mahārāja; sa-īśvarāḥ—a Legfelsőbb Úrral; arakṣyamāṇāḥ—mert nem védelmezték; śaraṇam—menedéket; sadāśivam—az Úr Śiva lótuszlábának.


FORDÍTÁS

Ó, király! Amikor ez a méreg, mely fölött senkinek sem volt hatalma, felfelé és lefelé minden irányban szétáradt, a félistenek az Úrral együtt az Úr Śivához [Sadāśivához] mentek. Védtelennek érezték magukat, és nagyon féltek, így aztán nála kerestek oltalmat.


MAGYARÁZAT

Felmerülhet az a kérdés, hogy ha az Istenség Legfelsőbb Személyisége Maga is jelen volt, miért tartott Ő is a félistenekkel és a közönséges emberekkel, hogy menedéket keressen az Úr Sadāśivánál, ahelyett, hogy Ő Maga avatkozott volna közbe. Ezzel kapcsolatban Śrīla Madhvācārya a következőket mondja:

rudrasya yaśaso ’rthāya
svayaṁ viṣṇur viṣaṁ vibhuḥ
na sañjahre samartho ’pi
vāyuṁ coce praśāntaye

Az Úr Viṣṇu képes lett volna megoldani a helyzetet, ám hogy az Úr Śiváé legyen az érdem, aki később megitta és a nyakában tartotta az összes mérget, az Úr Viṣṇu nem tett semmit.