HU/SB 10.13.56: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
(Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form) |
||
| Line 45: | Line 45: | ||
:''sa pāṣaṇḍī bhaved dhruvam'' | :''sa pāṣaṇḍī bhaved dhruvam'' | ||
„Aki a Brahmāhoz vagy Śivához hasonló félisteneket Nārāyaṇával egyenrangúnak véli, az kétségtelenül bűnösnek tekintendő.” Ne gondoljuk, hogy a félistenek egyenlőek Nārāyaṇával, hiszen ezt még Śaṅkarācārya is megtiltotta (''nārāyaṇaḥ paro ’vyaktāt''). Ezenkívül a Védák is megemlítik: ''eko nārāyaṇa āsīn na brahmā neśānaḥ''. „A teremtés kezdetén egyedül a Legfelsőbb Személyiség, Nārāyaṇa létezett, s nem létezett sem Brahmā, sem Śiva.” Aki ezért az élete végén Nārāyaṇára emlékezik, az eléri az élet tökéletességét (''ante nārāyaṇa-smṛtiḥ''). | „Aki a Brahmāhoz vagy Śivához hasonló félisteneket Nārāyaṇával egyenrangúnak véli, az kétségtelenül bűnösnek tekintendő.” Ne gondoljuk, hogy a félistenek egyenlőek Nārāyaṇával, hiszen ezt még Śaṅkarācārya is megtiltotta (''nārāyaṇaḥ paro ’vyaktāt''). Ezenkívül a Védák is megemlítik: ''eko nārāyaṇa āsīn na brahmā neśānaḥ''. „A teremtés kezdetén egyedül a Legfelsőbb Személyiség, Nārāyaṇa létezett, s nem létezett sem Brahmā, sem Śiva.” Aki ezért az élete végén Nārāyaṇára emlékezik, az eléri az élet tökéletességét (''ante nārāyaṇa-smṛtiḥ'' ([[HU/SB 2.1.6|SB 2.1.6]])). | ||
</div> | </div> | ||
Latest revision as of 00:40, 7 September 2020
56. VERS
- tato ’tikutukodvṛtya-
- stimitaikādaśendriyaḥ
- tad-dhāmnābhūd ajas tūṣṇīṁ
- pūr-devy-antīva putrikā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tataḥ—akkor; atikutuka-udvṛtya-stimita-ekādaśa-indriyaḥ—akinek tizenegy érzéke először megdöbbent az ámulattól, majd elalélt a transzcendentális gyönyörtől; tad-dhāmnā—azoknak a viṣṇu-mūrtiknak a ragyogásától; abhūt—vált; ajaḥ—az Úr Brahmā; tūṣṇīm—néma; pūḥ-devī-anti—a falu istensége (grāmya-devatā) jelenlétében; iva—ahogy; putrikā—egy gyermek által készített agyagbaba.
FORDÍTÁS
A viṣṇu-mūrtik ragyogásának erejétől az Úr Brahmā tizenegy érzéke megdöbbent az ámulattól, s elalélt a transzcendentális gyönyörtől, ő maga pedig elhallgatott, akár egy gyermek agyagbabája a falu istenségének színe előtt.
MAGYARÁZAT
Brahmāt a transzcendentális gyönyör egészen megzavarta (muhyanti yat sūrayaḥ). Döbbenetében valamennyi érzéke elkábult, és képtelen volt bármit is mondani vagy tenni. Brahmā abszolútnak tekintette magát, s azt gondolta, ő az egyetlen hatalmas istenség, most azonban letörték büszkeségét, s újra csupán a félistenek egyike volt — fontos félisten persze, de mégis csak egy félisten. Brahmāt tehát nem lehet Istenhez — Kṛṣṇához vagy Nārāyaṇához — hasonlítani. Nārāyaṇához még olyan félisteneket sem szabad hasonlítani, mint Brahmā és Śiva, másokról nem is beszélve.
- yas tu nārāyaṇaṁ devaṁ
- brahma-rudrādi-daivataiḥ
- samatvenaiva vīkṣeta
- sa pāṣaṇḍī bhaved dhruvam
„Aki a Brahmāhoz vagy Śivához hasonló félisteneket Nārāyaṇával egyenrangúnak véli, az kétségtelenül bűnösnek tekintendő.” Ne gondoljuk, hogy a félistenek egyenlőek Nārāyaṇával, hiszen ezt még Śaṅkarācārya is megtiltotta (nārāyaṇaḥ paro ’vyaktāt). Ezenkívül a Védák is megemlítik: eko nārāyaṇa āsīn na brahmā neśānaḥ. „A teremtés kezdetén egyedül a Legfelsőbb Személyiség, Nārāyaṇa létezett, s nem létezett sem Brahmā, sem Śiva.” Aki ezért az élete végén Nārāyaṇára emlékezik, az eléri az élet tökéletességét (ante nārāyaṇa-smṛtiḥ (SB 2.1.6)).