HU/SB 10.7.1-2: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
(Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form) |
||
| Line 49: | Line 49: | ||
:''nikaṭa-stha māyā tāre jāpaṭiyā dhare'' | :''nikaṭa-stha māyā tāre jāpaṭiyā dhare'' | ||
Anyagi létünk māyā, azaz illúzió, melynek során különféle anyagi élvezetekre vágyunk, ezért különféle testekbe kerülünk (''bhrāmayan sarva-bhūtāni yantrārūḍhāni māyayā''). ''Asann api kleśada āsa dehaḥ'': amíg ilyen ideiglenes testünk van, ez a test számtalan gondot okoz nekünk — ādhyātmika, ādhibhautika és ādhidaivika. Ez minden szenvedés alapvető oka. Kṛṣṇa-tudatunk életre keltésével azonban megszabadulhatunk a szenvedés alapvető okától. Éppen ezért minden védikus írásnak, melyeket Vyāsadeva és más nagy bölcsek írtak, az a célja, hogy felébressze Kṛṣṇa-tudatunkat. Ez a śravaṇa-kīrtanam folyamatával kezdődik el. ''Śṛṇvatāṁ sva-kathāḥ kṛṣṇaḥ'' ([[HU/SB 1.2.17|SB 1.2.17]]). A Śrīmad-Bhāgavatam és a többi védikus írás csupán azért van, hogy lehetőséget adjon számunkra, hogy halljunk Kṛṣṇáról. Kṛṣṇának számtalan avatārája, inkarnációja van. Valamennyien csodálatosak, s felébresztik az ember kíváncsiságát, de az ilyen avatārák, például Matsya, Kūrma és Varāha általában nem olyan vonzóak, mint Kṛṣṇa. Kezdetben azonban nem vonzódunk ahhoz, hogy Kṛṣṇáról halljunk, s ez jelenti szenvedésünk alapvető okát. | Anyagi létünk māyā, azaz illúzió, melynek során különféle anyagi élvezetekre vágyunk, ezért különféle testekbe kerülünk (''bhrāmayan sarva-bhūtāni yantrārūḍhāni māyayā'' ([[HU/BG 18.61|BG 18.61]])). ''Asann api kleśada āsa dehaḥ'' ([[HU/SB 5.5.4|SB 5.5.4]]): amíg ilyen ideiglenes testünk van, ez a test számtalan gondot okoz nekünk — ādhyātmika, ādhibhautika és ādhidaivika. Ez minden szenvedés alapvető oka. Kṛṣṇa-tudatunk életre keltésével azonban megszabadulhatunk a szenvedés alapvető okától. Éppen ezért minden védikus írásnak, melyeket Vyāsadeva és más nagy bölcsek írtak, az a célja, hogy felébressze Kṛṣṇa-tudatunkat. Ez a śravaṇa-kīrtanam folyamatával kezdődik el. ''Śṛṇvatāṁ sva-kathāḥ kṛṣṇaḥ'' ([[HU/SB 1.2.17|SB 1.2.17]]). A Śrīmad-Bhāgavatam és a többi védikus írás csupán azért van, hogy lehetőséget adjon számunkra, hogy halljunk Kṛṣṇáról. Kṛṣṇának számtalan avatārája, inkarnációja van. Valamennyien csodálatosak, s felébresztik az ember kíváncsiságát, de az ilyen avatārák, például Matsya, Kūrma és Varāha általában nem olyan vonzóak, mint Kṛṣṇa. Kezdetben azonban nem vonzódunk ahhoz, hogy Kṛṣṇáról halljunk, s ez jelenti szenvedésünk alapvető okát. | ||
Parīkṣit Mahārāja mégis külön megemlíti, hogy a csecsemő Kṛṣṇa csodálatos cselekedetei, amelyek bámulatba ejtették Yaśodā anyát és Vraja többi lakóját, rendkívül vonzóak. Kṛṣṇa már kora gyermekkorában megölte Pūtanāt, Tṛṇāvartát és Śakaṭāsurát, s megmutatta az egész univerzumot a szájában. Kedvtelései így sorra nagy csodálkozást váltottak ki Yaśodā anyából és Vraja népéből. Kṛṣṇa-tudatunk újjáélesztésének folyamata az ''ādau śraddhā tataḥ sādhu-saṅgaḥ'' (Bhakti-rasāmṛta-sindhu 1.4.15). Kṛṣṇa kedvteléseit a bhakták adhatják át a megfelelő formában. Akiben annak hatására, hogy a vaiṣṇaváktól Kṛṣṇa cselekedeteiről hallott, kifejlődik egy parányi Kṛṣṇa-tudat, az ragaszkodni kezd a vaiṣṇavákhoz, akiket egyedül a Kṛṣṇa-tudat érdekel. Parīkṣit Mahārāja éppen ezért azt tanácsolja, hogy hallgassunk történeteket Kṛṣṇa gyermekkori cselekedeteiről, amelyek vonzóbbak, mint a többi inkarnáció, például Matsya, Kūrma és Varāha cselekedetei. Parīkṣit Mahārāja mind többet és többet akart hallani Śukadeva Gosvāmītól, ezért arra kérte, folytassa a leírást Kṛṣṇa gyermekkori cselekedeteiről, amelyekre nagyon könnyű figyelni, és amelyek egyre jobban felébresztik az ember kíváncsiságát. | Parīkṣit Mahārāja mégis külön megemlíti, hogy a csecsemő Kṛṣṇa csodálatos cselekedetei, amelyek bámulatba ejtették Yaśodā anyát és Vraja többi lakóját, rendkívül vonzóak. Kṛṣṇa már kora gyermekkorában megölte Pūtanāt, Tṛṇāvartát és Śakaṭāsurát, s megmutatta az egész univerzumot a szájában. Kedvtelései így sorra nagy csodálkozást váltottak ki Yaśodā anyából és Vraja népéből. Kṛṣṇa-tudatunk újjáélesztésének folyamata az ''ādau śraddhā tataḥ sādhu-saṅgaḥ'' (Bhakti-rasāmṛta-sindhu 1.4.15). Kṛṣṇa kedvteléseit a bhakták adhatják át a megfelelő formában. Akiben annak hatására, hogy a vaiṣṇaváktól Kṛṣṇa cselekedeteiről hallott, kifejlődik egy parányi Kṛṣṇa-tudat, az ragaszkodni kezd a vaiṣṇavákhoz, akiket egyedül a Kṛṣṇa-tudat érdekel. Parīkṣit Mahārāja éppen ezért azt tanácsolja, hogy hallgassunk történeteket Kṛṣṇa gyermekkori cselekedeteiről, amelyek vonzóbbak, mint a többi inkarnáció, például Matsya, Kūrma és Varāha cselekedetei. Parīkṣit Mahārāja mind többet és többet akart hallani Śukadeva Gosvāmītól, ezért arra kérte, folytassa a leírást Kṛṣṇa gyermekkori cselekedeteiről, amelyekre nagyon könnyű figyelni, és amelyek egyre jobban felébresztik az ember kíváncsiságát. | ||
Latest revision as of 01:12, 7 September 2020
1-2. VERSEK
- śrī-rājovāca
- yena yenāvatāreṇa
- bhagavān harir īśvaraḥ
- karoti karṇa-ramyāṇi
- mano-jñāni ca naḥ prabho
- yac-chṛṇvato ’paity aratir vitṛṣṇā
- sattvaṁ ca śuddhyaty acireṇa puṁsaḥ
- bhaktir harau tat-puruṣe ca sakhyaṁ
- tad eva hāraṁ vada manyase cet
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-rājā uvāca—a király kérdezett (Śukadeva Gosvāmītól); yena yena avatāreṇa—a kedvtelések, melyeket különféle inkarnációk mutatnak be; bhagavān—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; hariḥ—az Úr; īśvaraḥ—az irányító; karoti—bemutatja; karṇa-ramyāṇi—mind nagy örömet okoztak a fülnek; manaḥ-jñāni—nagyon vonzóak az elme számára; ca—szintén; naḥ—nekünk; prabho—uram, Śukadeva Gosvāmī; yat-śṛṇvataḥ—bárkinek, aki csak hallja ezeket az elbeszéléseket; apaiti—eltűnik; aratiḥ—nem vonzó jelleg; vitṛṣṇā—a szennyes dolgok az elmében, amelyek miatt nem érdekel bennünket a Kṛṣṇa-tudat; sattvam ca—az egzisztenciális helyzet a szív mélyén; śuddhyati—megtisztul; acireṇa—nagyon hamar; puṁsaḥ—bárkinek; bhaktiḥ harau—odaadó ragaszkodás az Úrhoz, valamint a Neki végzett odaadó szolgálat; tat-puruṣe—vaiṣṇavákkal; ca—szintén; sakhyam—vonzódás a társuláshoz; tat eva—csak az; hāram—az Úr cselekedetei, amelyeket hallanunk kell, s füzérként a nyakunkban kell viselnünk; vada—kérlek, beszélj; manyase—illőnek tartod; cet—ha.
FORDÍTÁS
Parīkṣit király így szólt: Kedves uram, Śukadeva Gosvāmī! Ezek a változatos cselekedetek, melyeket az Istenség Legfelsőbb Személyisége inkarnációi mutattak be, kétségtelenül mind megörvendeztetik a fület és az elmét. Pusztán attól, hogy az ember hall ezekről a tettekről, a szennyes dolgok azonnal eltűnnek elméjéből. Általában vonakodunk hallani az Úr cselekedeteiről, Kṛṣṇa gyermekkori kedvtelései azonban olyan vonzóak, hogy automatikusan örömet okoznak az elmének és a fülnek. Így aztán megszűnik a ragaszkodásunk ahhoz, hogy anyagi dolgokról halljunk, ami az anyagi lét alapvető oka, s lassanként hozzálátunk a Legfelsőbb Úr odaadó szolgálatához, majd ragaszkodás ébred bennünk Iránta, s barátságot kötünk a bhaktákkal, akik a Kṛṣṇa-tudattal ajándékoznak meg bennünket. Arra kérlek, hogy ha jónak látod, beszélj az Úrnak ezekről a cselekedeteiről!
MAGYARÁZAT
A Prema-vivartában ez áll:
- kṛṣṇa-bahirmukha haiyā bhoga-vāñchā kare
- nikaṭa-stha māyā tāre jāpaṭiyā dhare
Anyagi létünk māyā, azaz illúzió, melynek során különféle anyagi élvezetekre vágyunk, ezért különféle testekbe kerülünk (bhrāmayan sarva-bhūtāni yantrārūḍhāni māyayā (BG 18.61)). Asann api kleśada āsa dehaḥ (SB 5.5.4): amíg ilyen ideiglenes testünk van, ez a test számtalan gondot okoz nekünk — ādhyātmika, ādhibhautika és ādhidaivika. Ez minden szenvedés alapvető oka. Kṛṣṇa-tudatunk életre keltésével azonban megszabadulhatunk a szenvedés alapvető okától. Éppen ezért minden védikus írásnak, melyeket Vyāsadeva és más nagy bölcsek írtak, az a célja, hogy felébressze Kṛṣṇa-tudatunkat. Ez a śravaṇa-kīrtanam folyamatával kezdődik el. Śṛṇvatāṁ sva-kathāḥ kṛṣṇaḥ (SB 1.2.17). A Śrīmad-Bhāgavatam és a többi védikus írás csupán azért van, hogy lehetőséget adjon számunkra, hogy halljunk Kṛṣṇáról. Kṛṣṇának számtalan avatārája, inkarnációja van. Valamennyien csodálatosak, s felébresztik az ember kíváncsiságát, de az ilyen avatārák, például Matsya, Kūrma és Varāha általában nem olyan vonzóak, mint Kṛṣṇa. Kezdetben azonban nem vonzódunk ahhoz, hogy Kṛṣṇáról halljunk, s ez jelenti szenvedésünk alapvető okát.
Parīkṣit Mahārāja mégis külön megemlíti, hogy a csecsemő Kṛṣṇa csodálatos cselekedetei, amelyek bámulatba ejtették Yaśodā anyát és Vraja többi lakóját, rendkívül vonzóak. Kṛṣṇa már kora gyermekkorában megölte Pūtanāt, Tṛṇāvartát és Śakaṭāsurát, s megmutatta az egész univerzumot a szájában. Kedvtelései így sorra nagy csodálkozást váltottak ki Yaśodā anyából és Vraja népéből. Kṛṣṇa-tudatunk újjáélesztésének folyamata az ādau śraddhā tataḥ sādhu-saṅgaḥ (Bhakti-rasāmṛta-sindhu 1.4.15). Kṛṣṇa kedvteléseit a bhakták adhatják át a megfelelő formában. Akiben annak hatására, hogy a vaiṣṇaváktól Kṛṣṇa cselekedeteiről hallott, kifejlődik egy parányi Kṛṣṇa-tudat, az ragaszkodni kezd a vaiṣṇavákhoz, akiket egyedül a Kṛṣṇa-tudat érdekel. Parīkṣit Mahārāja éppen ezért azt tanácsolja, hogy hallgassunk történeteket Kṛṣṇa gyermekkori cselekedeteiről, amelyek vonzóbbak, mint a többi inkarnáció, például Matsya, Kūrma és Varāha cselekedetei. Parīkṣit Mahārāja mind többet és többet akart hallani Śukadeva Gosvāmītól, ezért arra kérte, folytassa a leírást Kṛṣṇa gyermekkori cselekedeteiről, amelyekre nagyon könnyű figyelni, és amelyek egyre jobban felébresztik az ember kíváncsiságát.