HU/SB 7.7.24

Śrīmad-Bhāgavatam - Hetedik Ének - HETEDIK FEJEZET: Mit tanult Prahlāda az anyaméhben

SB 7.7.23 - SB 7.7.25

Click here for English

---

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

24. VERS

anvaya-vyatirekeṇa

vivekenośatātmanā

svarga-sthāna-samāmnāyair

vimṛśadbhir asatvaraiḥ

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

anvaya—közvetlenül; vyatirekeṇa—és közvetve; vivekena—érett megkülönböztetés által; uśatā—megtisztult; ātmanā—az elmével; svarga—teremtés; sthāna—fenntartás; samāmnāyaiḥ—és a pusztítással; vimṛśadbhiḥ—azok által, akik komoly elemzést végeznek; asat-varaiḥ—nagyon józan.

FORDÍTÁS

A józan és tapasztalt embereknek az elemző tanulmányozás következtében megtisztult elme segítségével kutatniuk kell a szellemi lélek után. Kutatniuk kell a lélek kapcsolatát azokkal a dolgokkal, amelyek ki vannak téve a teremtés, a fenntartás és a pusztulás folyamatának, valamint meg kell vizsgálniuk azt is, hogy a lélek különbözik ezektől.

MAGYARÁZAT

Egy józan ember képes tanulmányozni önmagát, és az elemző tanulmányozás segítségével meg tudja különböztetni a lelket a testtől. Amikor például valaki a testét vizsgálja    —    a fejét, a kezét stb.    —,    valóban megértheti a szellemi lélek és a test közötti különbséget. Senki sem mondja azt, hogy „én, a fej”. Mindenki úgy beszél róla, hogy „az én fejem”. Tehát két lény van: a fej és „én”. A kettő nem azonos, noha egy halmaznak tűnnek.

Az emberben felmerülhet a kérdés: „Ha analizáljuk a testet, találunk egy fejet, kezeket, lábakat, hasat, vért, csontokat, vizeletet, ürüléket stb. De miután mindent számításba vettünk, hol él a lélek?” Egy józan ember azonban a következő védikus utasítást alkalmazza:

yato vā imāni bhūtāni jāyante. yena jātāni jīvanti. yat prayanty abhisaṁviśanti. tad vijijñāsasva. tad brahmeti.

(Taittirīya Upaniṣad 3.1.1)

Így megérti, hogy a fej, a kéz, a láb, sőt az egész test kifejlődésének alapja a lélek. Ha a lélek benne van, a test, a fej, a kezek és a lábak kifejlődnek, másként nem. Egy halott gyermek nem nő fel, mert a lélek nincs benne jelen. Ha valaki gondosan elemzi a testet, s még mindig nem találja a lelket, annak a tudatlansága az oka. Hogyan tudná az anyagi tettekben teljesen elmélyedő, durva látásmóddal rendelkező ember megérteni a lelket, amely csupán egy parányi lélekrészecske, s nem nagyobb, mint a hajszál keresztmetszetének tízezred része? Az ilyen ember ostobán azt gondolja, hogy az anyagi test a kémiai elemek kombinációjából jött létre, noha nem találja ezeket az elemeket. A Védákból azonban megtudhatjuk, hogy az életerőt nem a kémiai elemek kombinációja alkotja: az életerő az ātmā és a Paramātmā, s ez a test növekedésének alapja. A fa gyümölcse a fa jelenléte miatt növekszik és megy keresztül a hatféle változáson. Ha nem lenne fa, nem beszélhetnénk a gyümölcs növekedéséről és éréséről. A test létén túl tehát a testben ott van a Paramātmā és az ātmā. Ez az első tudnivaló abban a lelki tudományban, melyet a Bhagavad-gītā magyaráz el. Dehino ’smin yathā dehe (BG 2.13). A test azért létezik, mert jelen van benne a Legfelsőbb Úr és a jīva, aki az Úr része. Ezt az Úr Maga részletezi a Bhagavad-gītāban (BG 9.4):

mayā tatam idaṁ sarvaṁ

jagad avyakta-mūrtinā

mat-sthāni sarva-bhūtāni

na cāhaṁ teṣv avasthitaḥ

„Megnyilvánulatlan formámban az egész univerzumot áthatom. Minden lény Bennem van, de Én nem vagyok bennük.” A Legfelsőbb Lélek mindenhol jelen van. A Védák kijelentik: sarvaṁ khalv idaṁ brahma, minden Brahman vagy Brahman energiáinak kiterjedése. Sūtre maṇi-gaṇā iva: minden az Úron nyugszik, mint gyöngysor a fonálon. A legfőbb Brahman ez a fonál. Ő a legfelsőbb ok, a Legfelsőbb Úr, akin minden nyugszik (mattaḥ parataraṁ nānyat (BG 7.7)). Tanulmányoznunk kell tehát az ātmāt és a Paramātmāt    —    az egyéni lelket és a Felsőlelket    —,    akiken az egész kozmikus megnyilvánulás nyugszik. Ezt magyarázza meg a yato vā imāni bhūtāni jāyante yena jātāni jīvanti védikus kijelentés.

SB 7.7.23 - SB 7.7.25