HU/SB 3.33.12: Difference between revisions

(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
 
mNo edit summary
 
Line 39: Line 39:


<div class="purport">
<div class="purport">
Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének az Úr Kapilaként megjelenve az volt a küldetése, hogy elterjessze a sāṅkhya filozófia transzcendentális tudományát, amely nem más, mint az odaadó szolgálat tudománya. Átadta ezt a tudást anyjának    —    és anyján keresztül a világnak    —,    ezért nem volt szükség tovább arra, hogy otthonában maradjon. Engedély kért hát anyjától, s távozott. Látszólag azért ment el, hogy lelki megvalósításra tegyen szert, noha Neki semmiféle lelki megvalósításra nem volt szüksége, mert Ő Maga az, akit a lelki megvalósítással fel kell ismernünk. Amikor az Istenség Legfelsőbb Személyisége közönséges emberi lényként cselekszik, csupán példát mutat, hogy mások tanulhassanak Tőle. Természetesen maradhatott volna anyjával is, tettével azonban megmutatta, hogy nem volt többé szükség arra, hogy a családdal maradjon. Legjobb, ha az ember brahmacārīként, sannyāsīként vagy vānaprasthaként egyedül él, s egész életében a Kṛṣṇa-tudatot gyakorolja. Azok számára, akik nem tudnak egyedül maradni, engedélyezett, hogy családos életet éljenek, feleséggel és gyerekekkel, nem az érzékkielégítés érdekében, hanem hogy a Kṛṣṇa-tudat folyamatát végezzék.
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége Úr Kapilaként való megjelenésének az volt küldetése, hogy elterjessze a sāṅkhya filozófia transzcendentális tudományát, amely nem más, mint az odaadó szolgálat tudománya. Átadta ezt a tudást anyjának    —    és anyján keresztül a világnak    —,    ezért nem volt szükség tovább arra, hogy otthonában maradjon. Engedély kért hát anyjától, s távozott. Látszólag azért ment el, hogy lelki megvalósításra tegyen szert, noha Neki semmiféle lelki megvalósításra nem volt szüksége, mert Ő Maga az, akit a lelki megvalósítással meg kell ismernünk. Amikor az Istenség Legfelsőbb Személyisége közönséges emberi lényként cselekszik, csupán példát mutat, hogy mások tanulhassanak Tőle. Természetesen maradhatott volna anyjával is, tettével azonban megmutatta, hogy nem volt többé szükség arra, hogy a családdal maradjon. Legjobb, ha az ember brahmacārīként, sannyāsīként vagy vānaprasthaként egyedül él, s egész életében a Kṛṣṇa-tudatot gyakorolja. Azok számára, akik nem tudnak egyedül maradni, engedélyezett, hogy családos életet éljenek, feleséggel és gyerekekkel, nem az érzékkielégítés érdekében, hanem hogy a Kṛṣṇa-tudat folyamatát végezzék.
</div>
</div>



Latest revision as of 07:56, 20 April 2022


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


12. VERS

maitreya uvāca
iti pradarśya bhagavān
satīṁ tām ātmano gatim
sva-mātrā brahma-vādinyā
kapilo ’numato yayau


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

maitreyaḥ uvāca—Maitreya mondta; iti—így; pradarśya—miután tanította; bhagavān—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; satīm—tiszteletre méltó; tām—az; ātmanaḥ—önmegvalósításnak; gatim—út; sva-mātrā—anyjától; brahma-vādinyā—önmegvalósítást elért; kapilaḥ—az Úr Kapila; anumataḥ—engedélyt kért; yayau—távozott.


FORDÍTÁS

Śrī Maitreya így szólt: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kapila átadta e tanítást szeretett anyjának. Aztán engedélyt kért tőle, hogy távozhasson, s elhagyta otthonát, hiszen teljesítette küldetését.


MAGYARÁZAT

Az Istenség Legfelsőbb Személyisége Úr Kapilaként való megjelenésének az volt küldetése, hogy elterjessze a sāṅkhya filozófia transzcendentális tudományát, amely nem más, mint az odaadó szolgálat tudománya. Átadta ezt a tudást anyjának    —    és anyján keresztül a világnak    —,    ezért nem volt szükség tovább arra, hogy otthonában maradjon. Engedély kért hát anyjától, s távozott. Látszólag azért ment el, hogy lelki megvalósításra tegyen szert, noha Neki semmiféle lelki megvalósításra nem volt szüksége, mert Ő Maga az, akit a lelki megvalósítással meg kell ismernünk. Amikor az Istenség Legfelsőbb Személyisége közönséges emberi lényként cselekszik, csupán példát mutat, hogy mások tanulhassanak Tőle. Természetesen maradhatott volna anyjával is, tettével azonban megmutatta, hogy nem volt többé szükség arra, hogy a családdal maradjon. Legjobb, ha az ember brahmacārīként, sannyāsīként vagy vānaprasthaként egyedül él, s egész életében a Kṛṣṇa-tudatot gyakorolja. Azok számára, akik nem tudnak egyedül maradni, engedélyezett, hogy családos életet éljenek, feleséggel és gyerekekkel, nem az érzékkielégítés érdekében, hanem hogy a Kṛṣṇa-tudat folyamatát végezzék.