HU/SB 3.33.22: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
mNo edit summary |
||
| Line 24: | Line 24: | ||
<div class="synonyms"> | <div class="synonyms"> | ||
''tam''—Rajta; ''eva''—bizonyára; ''dhyāyatī''—meditálva; ''devam''—isteni; ''apatyam''—fiú; ''kapilam''—az Úr Kapila; ''harim''—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; ''babhūva''—vált; ''acirataḥ''—nagyon hamar; ''vatsa'' | ''tam''—Rajta; ''eva''—bizonyára; ''dhyāyatī''—meditálva; ''devam''—isteni; ''apatyam''—fiú; ''kapilam''—az Úr Kapila; ''harim''—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; ''babhūva''—vált; ''acirataḥ''—nagyon hamar; ''vatsa''—ó, kedves Vidura; ''niḥspṛhā''—aki nem ragaszkodik; ''tādṛśe gṛhe''—az ilyen otthonhoz. | ||
</div> | </div> | ||
| Line 31: | Line 31: | ||
<div class="translation"> | <div class="translation"> | ||
Ó, Vidura! Mindig fián, az Istenség Legfelsőbb Személyiségén, Kapiladeván meditált, s így hamarosan minden ragaszkodása megszűnt gyönyörűen felékesített otthona iránt. | |||
</div> | </div> | ||
| Line 38: | Line 38: | ||
<div class="purport"> | <div class="purport"> | ||
Itt olvashatjuk a gyakorlati példát arra, hogyan juthat előre valaki a Kṛṣṇa-tudat segítségével a lelki fejlődés útján. Kapiladeva nem más, mint Kṛṣṇa, s Devahūti fiaként jelent meg. Miután elhagyta otthonát, Devahūti elmélyülten örökké Rá gondolt, s így örökké Kṛṣṇa- | Itt olvashatjuk a gyakorlati példát arra, hogyan juthat előre valaki a Kṛṣṇa-tudat segítségével a lelki fejlődés útján. Kapiladeva nem más, mint Kṛṣṇa, s Devahūti fiaként jelent meg. Miután elhagyta otthonát, Devahūti elmélyülten örökké Rá gondolt, s így örökké Kṛṣṇa-tudatú volt. Állandó Kṛṣṇa-tudata lehetővé tette számára, hogy megváljon a ragaszkodástól, amely otthonához fűzte. | ||
Ha nem tudjuk ragaszkodásunkat az Istenség Legfelsőbb Személyisége iránti ragaszkodássá változtatni, akkor nincsen lehetőségünk arra, hogy megszabaduljunk az anyagi ragaszkodástól. A Śrīmad-Bhāgavatam ezért megerősíti, hogy az empirikus filozófiai spekuláció segítségével senki sem szabadulhat fel. Annak ismerete, hogy az ember nem anyag, hanem szellemi lélek, vagyis Brahman, önmagában nem tisztítja meg az ember intelligenciáját. Még ha az imperszonalista el is jut a lelki megvalósítás legmagasabb szintjére, akkor is újra visszaesik az anyagi ragaszkodás síkjára, mert nem végzi a Legfelsőbb Úr transzcendentális szerető szolgálatát. | Ha nem tudjuk ragaszkodásunkat az Istenség Legfelsőbb Személyisége iránti ragaszkodássá változtatni, akkor nincsen lehetőségünk arra, hogy megszabaduljunk az anyagi ragaszkodástól. A Śrīmad-Bhāgavatam ezért megerősíti, hogy az empirikus filozófiai spekuláció segítségével senki sem szabadulhat fel. Annak ismerete, hogy az ember nem anyag, hanem szellemi lélek, vagyis Brahman, önmagában nem tisztítja meg az ember intelligenciáját. Még ha az imperszonalista el is jut a lelki megvalósítás legmagasabb szintjére, akkor is újra visszaesik az anyagi ragaszkodás síkjára, mert nem végzi a Legfelsőbb Úr transzcendentális szerető szolgálatát. | ||
A bhakták az odaadás folyamatát követik, hallanak a Legfelsőbb Úr kedvteléseiről, valamint dicsőítik tetteit, s ezáltal mindig emlékeznek csodálatos, örök formájára. Aki szolgálatot végez Neki, aki a barátjává vagy szolgájává válik, s felajánl Neki mindent, ami a tulajdonában van, az alkalmassá válik arra, hogy belépjen Isten birodalmába. Ahogy azt a Bhagavad-gītā mondja, ''tato māṁ tattvato jñātvā'': a tiszta odaadó szolgálat végzését követően az ember valóban megértheti az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, s így alkalmassá válik arra, hogy az egyik lelki bolygóra kerülve az Úr társaságát élvezze. | A bhakták az odaadás folyamatát követik, hallanak a Legfelsőbb Úr kedvteléseiről, valamint dicsőítik tetteit, s ezáltal mindig emlékeznek csodálatos, örök formájára. Aki szolgálatot végez Neki, aki a barátjává vagy szolgájává válik, s felajánl Neki mindent, ami a tulajdonában van, az alkalmassá válik arra, hogy belépjen Isten birodalmába. Ahogy azt a Bhagavad-gītā ([[HU/BG 18.55|BG 18.55]]) mondja, ''tato māṁ tattvato jñātvā'': a tiszta odaadó szolgálat végzését követően az ember valóban megértheti az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, s így alkalmassá válik arra, hogy az egyik lelki bolygóra kerülve az Úr társaságát élvezze. | ||
</div> | </div> | ||
Latest revision as of 10:05, 20 April 2022
22. VERS
- tam eva dhyāyatī devam
- apatyaṁ kapilaṁ harim
- babhūvācirato vatsa
- niḥspṛhā tādṛśe gṛhe
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tam—Rajta; eva—bizonyára; dhyāyatī—meditálva; devam—isteni; apatyam—fiú; kapilam—az Úr Kapila; harim—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; babhūva—vált; acirataḥ—nagyon hamar; vatsa—ó, kedves Vidura; niḥspṛhā—aki nem ragaszkodik; tādṛśe gṛhe—az ilyen otthonhoz.
FORDÍTÁS
Ó, Vidura! Mindig fián, az Istenség Legfelsőbb Személyiségén, Kapiladeván meditált, s így hamarosan minden ragaszkodása megszűnt gyönyörűen felékesített otthona iránt.
MAGYARÁZAT
Itt olvashatjuk a gyakorlati példát arra, hogyan juthat előre valaki a Kṛṣṇa-tudat segítségével a lelki fejlődés útján. Kapiladeva nem más, mint Kṛṣṇa, s Devahūti fiaként jelent meg. Miután elhagyta otthonát, Devahūti elmélyülten örökké Rá gondolt, s így örökké Kṛṣṇa-tudatú volt. Állandó Kṛṣṇa-tudata lehetővé tette számára, hogy megváljon a ragaszkodástól, amely otthonához fűzte.
Ha nem tudjuk ragaszkodásunkat az Istenség Legfelsőbb Személyisége iránti ragaszkodássá változtatni, akkor nincsen lehetőségünk arra, hogy megszabaduljunk az anyagi ragaszkodástól. A Śrīmad-Bhāgavatam ezért megerősíti, hogy az empirikus filozófiai spekuláció segítségével senki sem szabadulhat fel. Annak ismerete, hogy az ember nem anyag, hanem szellemi lélek, vagyis Brahman, önmagában nem tisztítja meg az ember intelligenciáját. Még ha az imperszonalista el is jut a lelki megvalósítás legmagasabb szintjére, akkor is újra visszaesik az anyagi ragaszkodás síkjára, mert nem végzi a Legfelsőbb Úr transzcendentális szerető szolgálatát.
A bhakták az odaadás folyamatát követik, hallanak a Legfelsőbb Úr kedvteléseiről, valamint dicsőítik tetteit, s ezáltal mindig emlékeznek csodálatos, örök formájára. Aki szolgálatot végez Neki, aki a barátjává vagy szolgájává válik, s felajánl Neki mindent, ami a tulajdonában van, az alkalmassá válik arra, hogy belépjen Isten birodalmába. Ahogy azt a Bhagavad-gītā (BG 18.55) mondja, tato māṁ tattvato jñātvā: a tiszta odaadó szolgálat végzését követően az ember valóban megértheti az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, s így alkalmassá válik arra, hogy az egyik lelki bolygóra kerülve az Úr társaságát élvezze.