HU/BG 18.49
49. VERS
- असक्तबुद्धिः सर्वत्र जितात्मा विगतस्पृहः ।
- नैष्कर्म्यसिद्धिं परमां संन्यासेनाधिगच्छति ॥४९॥
- asakta-buddhiḥ sarvatra
- jitātmā vigata-spṛhaḥ
- naiṣkarmya-siddhiṁ paramāṁ
- sannyāsenādhigacchati
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
asakta-buddhiḥ – a ragaszkodástól mentes értelmű; sarvatra – mindenhol; jita-ātmā – az elméjét szabályozó; vigata-spṛhaḥ – az anyagi vágyak nélküli; naiṣkarmya-siddhim – a visszahatások nélküli cselekvés tökéletességét; paramām – legfelsőbbet; sannyāsena – a lemondott életrend által; adhigacchati – eléri.
FORDÍTÁS
Aki önfegyelmezett, nem ragaszkodik, és nem törődik az anyagi élvezettel, az a lemondás gyakorlásával eléri a visszahatásoktól mentes legtökéletesebb állapotot.
MAGYARÁZAT
Az igazi lemondás azt jelenti, hogy az ember mindig a Legfelsőbb Úr szerves részének tekinti magát, s így azt gondolja, hogy nincsen joga élvezni tettei eredményét. Mivel a Legfelsőbb Úr szerves része, tetteinek eredményeit is a Legfelsőbb Úrnak kell élveznie. Ez az igazi Kṛṣṇa-tudat. Aki Kṛṣṇa-tudatban cselekszik, az valóban sannyāsī, a lemondott életrend tagja. Ilyen mentalitással az ember elégedetté válik, mert mindent a Legfelsőbbért tesz. Így aztán nem ragaszkodik semmi anyagihoz, és megszokja, hogy az Úr szolgálatából származó transzcendentális boldogságon kívül semmi másból nem merít örömet. Egy sannyāsīnak mentesnek kell lennie korábbi cselekedeteinek minden visszahatásától. Ezt a tökéletességet egy Kṛṣṇa-tudatú ember minden külön erőfeszítés nélkül eléri, még akkor is, ha nem lép a lemondott rendbe. Ezt az elmeállapotot yogārūḍhának, a yoga tökéletes szintjének nevezik. A harmadik fejezet (BG 3.17) megerősíti: yas tv ātma-ratir eva syāt, aki elégedett önmagában, az nem tart tetteinek semmilyen visszahatásától.