HU/SB 1.19.11
11. VERS
- anye ca devarṣi-brahmarṣi-varyā
- rājarṣi-varyā aruṇādayaś ca
- nānārṣeya-pravarān sametān
- abhyarcya rājā śirasā vavande
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
anye—sokan mások; ca—szintén; devarṣi—szent félistenek; brahmarṣi—szent brāhmaṇák; varyāḥ—a legkiválóbb; rājarṣi-varyāḥ—a legkiválóbb szent királyok; aruṇa-ādayaḥ—a rājarṣik különleges rendje; ca—és; nānā—sokan mások; ārṣeya-pravarān—a bölcsek dinasztiái közül a legfőbb; sametān—összegyűltek; abhyarcya—imádva; rājā—az uralkodó; śirasā—fejét a földig hajtva; vavande—üdvözölte.
FORDÍTÁS
Jelen volt sok más szent félisten, király és az aruṇādayáknak nevezett különleges királyi rend [a rājarṣik különleges rendje], a bölcsek különféle dinasztiáiból. Amikor mind összegyűltek, hogy találkozzanak az uralkodóval [Parīkṣittel], az illendően fogadta őket, fejét a földig hajtva.
MAGYARÁZAT
Amikor valaki fejét a földig hajtva mutatja ki tiszteletét feljebbvalóinak, az a legnemesebb etikett, amely a megtisztelt vendéget szíve mélyéig lekötelezi. Még a legnagyobb sértés elkövetője is bocsánatot nyer, ha így tesz. Parīkṣit Mahārāja, noha minden ṛṣi és király tisztelte őt, minden nagy embert ezzel az alázatos illendőséggel fogadott, hogy megbocsássanak neki minden sértéséért. Élete utolsó szakaszában általában minden intelligens ember elfogadja ezt az alázatos folyamatot, hogy megbocsássanak neki eltávozása előtt. Parīkṣit Mahārāja így könyörgött mindenki jóakaratáért, hogy hazatérhessen, vissza Istenhez.