HU/SB 3.5.23

Revision as of 14:11, 14 March 2019 by TattvaDarsana (talk | contribs)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


23. VERS

bhagavān eka āsedam
agra ātmātmanāṁ vibhuḥ
ātmecchānugatāv ātmā
nānā-maty-upalakṣaṇaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

bhagavān–az Istenség Személyisége; ekaḥ–egyetlen; āsa–ott volt; idam–az a teremtés; agre–a teremtést megelőzően; ātmā–saját formájában; ātmanām–az élőlényeknek; vibhuḥ–ura; ātmā–önvaló; icchā–vágy; anugatau–beleolvadva; ātmā–önvaló; nānā-mati–másféle látásmód; upalakṣaṇaḥ–jelek.


FORDÍTÁS

Az Istenség Személyisége, minden élőlény Ura egyetlenként létezett a teremtés előtt. Egyedül az Ő akaratából vált lehetővé a teremtés, s az Ő akaratából merül minden újra Bele. Ezt a Legfelsőbb Önvalót különféle nevek jellemzik.


MAGYARÁZAT

A nagy bölcs most magyarázatába kezd a Śrīmad-Bhāgavatam négy eredeti versének mondanivalójáról. A māyāvāda (imperszonalista) iskola követői annak ellenére, hogy nem érthetik meg a Śrīmad-Bhāgavatamot, gyakran kitalált magyarázatokat fűznek az eredeti négy vershez (SB 2.9.33-36). Nekünk azonban el kell fogadnunk ezek valódi értelmét, amelyet most Maitreya Muni elénk tár, mert Uddhavával együtt közvetlenül az Úrtól hallotta azt. Az eredeti négy vers első sora aham evāsam evāgre. Az aham szót a māyāvāda iskola olyan jelentésekkel magyarázza félre, amelyeket a magyarázón kívül senki sem ért meg. E versek szerint az aham szó az Istenség Legfelsőbb Személyiségét jelenti, s nem az egyéni élőlényeket. A teremtés előtt egyedül az Istenség Személyisége létezett; nem voltak puruṣa-inkarnációk, semmi esetre sem voltak élőlények, s nem volt anyagi energia sem, ami a megnyilvánult teremtést létrehozta volna. A puruṣa inkarnációk és az Istenség Személyiségének különféle energiái egyedül Benne olvadtak eggyé.

Az Istenség Személyiségét ez a vers minden élőlény uraként jellemzi. Olyan Ő, mint a napkorong, az élőlények pedig olyanok, mint a nap sugarainak molekulái. A śrutik megerősítik, hogy az Úr ekképpen létezett a teremtés előtt: vāsudevo vā idaṁ agra āsīt na brahmā na ca śaṅkaraḥ, eko vai nārāyaṇa āsīn na brahmā neśānāḥ. Mivel minden, ami létezik, az Istenség Személyiségétől ered, Ő örökké létezik mint egyetlen, s képes arra, hogy így létezzen, mert Ő teljesen tökéletes és mindenható. Rajta kívül minden, beleértve teljes kiterjedéseit, a viṣṇu-tattvákat is, az Ő szerves része. A teremtés előtt nem volt sem Kāraṇārṇavaśāyī, sem Garbhodakaśāyī, sem Kṣīrodakaśāyī Viṣṇu, s nem létezett Brahmā vagy Śaṅkara sem. A teljes Viṣṇu-kiterjedések és az élőlények    –    egészen Brahmātól kezdve    –     az Úr szerves részei. Bár a lelki lét jelen volt az Úrral, az anyagi lét Benne szunnyadt. Csupán akarata által jön létre vagy semmisül meg az anyagi megnyilvánulás. A Vaikuṇṭhaloka változatossága azonos az Úrral, ahogy a katonák változatossága azonos a királlyal. Ahogyan azt a Bhagavad-gītā (BG 9.7) magyarázza, az anyagi teremtés bizonyos időközönként következik be az Úr akaratából, s a megsemmisülés és a teremtés közötti időszakokban az élőlények és az anyagi energia Benne szunnyadnak.