HU/SB 3.25.24
24. VERS
- ta ete sādhavaḥ sādhvi
- sarva-saṅga-vivarjitāḥ
- saṅgas teṣv atha te prārthyaḥ
- saṅga-doṣa-harā hi te
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
te ete—azok; sādhavaḥ—bhakták; sādhvi—erényes hölgy; sarva—mind; saṅga—ragaszkodások; vivarjitāḥ—mentesen; saṅgaḥ—ragaszkodás; teṣu—nekik; atha—így; te—általad; prārthyaḥ—keresni kell; saṅga-doṣa—az anyagi ragaszkodás pusztító hatása; harāḥ—a semlegesítői; hi—bizonyára; te—ők.
FORDÍTÁS
Ó, anyám, ó, erényes hölgy! Ezekkel a tulajdonságokkal rendelkeznek a nagy bhakták, akik mentesek minden ragaszkodástól. Próbálj ragaszkodni az ilyen szent emberekhez, mert ez semlegesíti az anyagi ragaszkodás végzetes hatását!
MAGYARÁZAT
Kapila Muni itt azt tanácsolja anyjának, Devahūtinak, hogy ha meg akar szabadulni az anyagi vonzódástól, erősítse ragaszkodását a sādhuk, a bhakták iránt, akik teljesen mentesek minden anyagi ragaszkodástól. A Bhagavad-gītā tizenötödik fejezetének ötödik verse elmondja, ki az, aki méltó arra, hogy bejusson Isten birodalmába. Nirmāna-mohā jita-saṅga-doṣāḥ. Ez arra vonatkozik, aki teljesen mentes az anyagi birtoklásvágy felfuvalkodottságától. Lehet valaki anyagi szempontból nagyon gazdag, vagyonos vagy tiszteletre méltó, de ha el akar jutni a lelki világba, haza, vissza Istenhez, akkor meg kell szabadulnia attól a büszkeségtől, amit az anyagi birtoklás jelent, mert ez az állapot nem a valódi helyzete.
A mohā szó arra a téves megértésre utal, amely szerint az ember gazdag vagy szegény. Ebben az anyagi világban az a felfogás, hogy az ember nagyon gazdag vagy nagyon szegény — és minden más hasonló tudat, ami az anyagi léttel kapcsolatos — hamis, hiszen maga ez a test is hamis, azaz ideiglenes. Egy tiszta léleknek, aki kész arra, hogy megszabaduljon az anyagi kötelékektől, először azt a kapcsolatot kell megszüntetnie, amely a természet három kötőerejéhez fűzi őt. Jelen pillanatban tudatunk szennyezett, mert a természet három kötőerejével van kapcsolata. A Bhagavad-gītā ugyanezt az elvet mondja ki. Azt tanácsolja, hogy jita-saṅga-doṣāḥ (BG 15.5): szabaduljunk meg attól a szennyező kapcsolattól, amelyet az anyagi természet három kötőerejével tartunk fenn. A Śrīmad-Bhāgavatam szintén megerősíti itt: egy tiszta bhakta, aki arra készül, hogy a lelki világba menjen, szintén mentes az anyagi természet három kötőerejével való kapcsolattól. Keresnünk kell az ilyen bhakták társaságát. Ezzel a szándékkal hoztuk létre a Kṛṣṇa-tudat Nemzetközi Szervezetét. Megannyi kereskedelmi, tudományos és egyéb társaság alakult az emberi társadalomban, hogy egy bizonyos fajta műveltség vagy tudat kialakulását elősegítse, olyan közösség azonban nincs, amely abban segítene az embernek, hogy megszabaduljon minden anyagi kapcsolattól. Ha valaki eljutott arra a szintre, hogy muszáj megszabadulnia ettől az anyagi szennyeződéstől, akkor a bhakták társaságát kell keresnie, ahol egyedül a Kṛṣṇa-tudatot gyakorolják, s ezzel véget vethet minden anyagi kapcsolatnak.
Mivel egy bhakta mentes minden szennyező anyagi kapcsolattól, az anyagi lét gyötrelmei nincsenek rá hatással. Noha látszólag az anyagi világban él, annak gyötrelmei nem hatnak rá. Hogyan lehetséges ez? Jó példa erre a macska viselkedése. A macska a szájában hordozza a kölykeit, s amikor megöl egy patkányt, a zsákmányt szintén a szájában viszi. Mindkettő a szájában van, ám helyzetük különböző. A kiscica nagyon jól érzi magát anyja fogai között, ám a patkány számára ugyanez a halál szelének szorongató érzése. Ehhez hasonlóan a bhakták (sādhavaḥ), akik az Úr transzcendentális szolgálatában gyakorolják a Kṛṣṇa-tudatot, nem érzik az anyagi gyötrelmek szennyező hatását, míg, akik nem Kṛṣṇa-tudatú bhakták, azok valóban tapasztalják az anyagi lét gyötrelmeit. Ezért az embernek le kell mondania a materialisták társaságáról és A Kṛṣṇa-tudatot gyakorló személyek társaságát kell keresnie, s e kapcsolat révén lelki fejlődést érhet el. Szavaik és utasításaik nyomán az ember képes lesz arra, hogy elvágja az anyagi léthez való ragaszkodás kötelékét.