HU/SB 3.32.22
22. VERS
- tasmāt tvaṁ sarva-bhāvena
- bhajasva parameṣṭhinam
- tad-guṇāśrayayā bhaktyā
- bhajanīya-padāmbujam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tasmāt—ezért; tvam—te (Devahūti); sarva-bhāvena—szerető eksztázissal; bhajasva—imádd; parameṣṭhinam—az Istenség Legfelsőbb Személyiségét; tat-guṇa—az Úr tulajdonságai; āśrayayā—kapcsolatban; bhaktyā—odaadó szolgálat által; bhajanīya—imádandó; pada-ambujam—akinek a lótuszlábai.
FORDÍTÁS
Kedves anyám! Azt tanácsolom ezért, hogy keress menedéket az Istenség Legfelsőbb Személyiségénél, mert az Ő lótuszlábát érdemes imádni. Fogadd el ezt teljes odaadással és szeretettel, mert így megszilárdulhatsz a transzcendentális odaadó szolgálat szintjén!
MAGYARÁZAT
A parameṣṭhinam szót néha Brahmāval kapcsolatban használják. Parameṣṭhī a legfelsőbb személyt jelenti. Ahogy Brahmā a legfelsőbb személy az univerzumban, úgy Kṛṣṇa a Legfelsőbb Személyiség a lelki világban. Az Úr Kapiladeva azt tanácsolja anyjának, hogy keressen menedéket az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa lótuszlábánál, mert az a legértékesebb dolog. Nem azt javasolja, hogy a félisteneknél — legyenek akár a legrangosabb helyzetben, mint például Brahmā és Śiva — keressen menedéket. A Legfelsőbb Istenség védelmét kell kérnünk.
A sarva-bhāvena szó jelentése: „szeretettel teli eksztázisban”. A bhāva az Isten iránti tiszta szeretet elérését megelőző szint. A Bhagavad-gītā (BG 10.8) azt mondja: budhā bhāva-samanvitāḥ, aki elérte a bhāva szintet, az imádandónak fogadja el az Úr Kṛṣṇa lótuszlábát. Az Úr Kapila itt szintén ezt tanácsolja anyjának. A versben fontos a tad-guṇāśrayayā bhaktyā kifejezés is. Ez azt jelenti, hogy Kṛṣṇa odaadó szolgálatának végzése transzcendentális, és nem anyagi cselekedet. Ezt a Bhagavad-gītā (BG 14.26) is megerősíti: akik odaadó szolgálatot végeznek, azokra úgy tekinthetünk, hogy a lelki világban vannak. Brahma-bhūyāya kalpate: azonnal a transzcendentális birodalomba kerülnek.
A teljes Kṛṣṇa-tudatban végzett odaadó szolgálat az egyetlen út, amelyen haladva az emberi lény elérheti az élet legmagasabb rendű tökéletességét. Ezt javasolja a versben anyjának az Úr Kapila. A bhakti ezért nirguṇa, vagyis az anyagi tulajdonságok nem vetik rá árnyékukat. Noha az odaadó szolgálat végzése anyagi tevékenységnek tűnik, sohasem saguṇa, azaz sohasem szennyezik be anyagi tulajdonságok. Tad-guṇāśrayayā azt jelenti, hogy az Úr Kṛṣṇa transzcendentális tulajdonságai olyan fenségesek, hogy nincs szükség arra, hogy az ember bármilyen más cselekedetre fordítsa a figyelmét. Az Úr olyan csodálatosan viselkedik bhaktáival, hogy egy bhaktának nincs szüksége arra, hogy figyelmét bármilyen más imádat felé fordítsa. Azt mondják, hogy a démonikus Pūtanā azért jött, hogy megmérgezze Kṛṣṇát, ám Kṛṣṇát elégedetté tette, hogy Pūtanā a melléből megszoptatta Őt, ezért Pūtanā ugyanabba a helyzetbe került, mint Kṛṣṇa anyja. A bhakták éppen ezért úgy imádkoznak, hogy ha egy démon, aki meg akarta ölni Kṛṣṇát, ilyen emelkedett helyzetbe kerülhetett, miért imádnának ők mást, mint Kṛṣṇát? Kétféle vallásos cselekedet van: az egyiket az anyagi fejlődésért, a másikat pedig a lelki fejlődésért végzik. Kṛṣṇa lótuszlábánál menedéket keresve az embernek anyagi és lelki jólétben egyaránt része lesz. Miért fordulna hát egy félistenhez?