HU/SB 4.17.34
34. VERS
- sa vai bhavān ātma-vinirmitaṁ jagad
- bhūtendriyāntaḥ-karaṇātmakaṁ vibho
- saṁsthāpayiṣyann aja māṁ rasātalād
- abhyujjahārāmbhasa ādi-sūkaraḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ—Ő; vai—bizonyára; bhavān—Te Magad; ātma—Általad; vinirmitam—létrehozott; jagat—ez a világ; bhūta—a fizikai elemek; indriya—érzékek; antaḥ-karaṇa—elme, szív; ātmakam—abból álló; vibho—ó, Uram; saṁsthāpayiṣyan—fenntartva; aja—ó, születetlen; mām—engem; rasātalāt—a pokol régiójából; abhyujjahāra—kivettél; ambhasaḥ—a vízből; ādi—eredeti; sūkaraḥ—a vadkan.
FORDÍTÁS
Kedves Uram, Te mindig születetlen vagy! Egyszer eredeti vadkan formádban kimentettél engem az univerzum alját feltöltő vízből. Hogy fenntartsd a világot, saját energiád segítségével létrehoztad a fizikai elemek mindegyikét, valamint az érzékeket és a szívet.
MAGYARÁZAT
Ez a vers arra az időre utal, amikor az Úr Kṛṣṇa a legfelsőbb vadkanként, Varāhaként jelent meg, és megmentette a Földet, amely a vízbe merült. Az asura Hiraṇyākṣa eltérítette a Földet pályájáról, s a Garbhodaka-óceán mélyére dobta. Ekkor az Úr az eredeti vadkan formájában megmentette a Földet.