HU/SB 4.28.1
1. VERS
- nārada-uvāca
- sainikā bhaya-nāmno ye
- barhiṣman diṣṭa-kāriṇaḥ
- prajvāra-kāla-kanyābhyāṁ
- vicerur avanīm imām
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
nāradaḥ uvāca—Nārada, a nagy bölcs folytatta szavait; sainikāḥ—a katonák; bhaya-nāmnaḥ—Bhayānak (a Félelemnek); ye—mindannyian, akik; barhiṣman—ó, Prācīnabarhiṣat király; diṣṭa-kāriṇaḥ—a halál parancsvégrehajtói; prajvāra—Prajvārával; kāla-kanyābhyām—és Kālakanyāval; viceruḥ—utaztak; avanīm—a Földön; imām—ez.
FORDÍTÁS
Nārada, a nagy bölcs így folytatta: „Kedves Prācīnabarhiṣat királyom! A yavanák királya, akinek a neve maga a félelem, valamint Prajvāra, Kālakanyā és a katonák útnak indultak, hogy bejárják a világot.”
MAGYARÁZAT
Az életnek a halált közvetlenül megelőző szakasza kétségtelenül nagyon veszélyes, mert ilyenkor általában az öregség gyengesége és számtalan betegség támad az emberre. A testet megtámadó betegségeket a vers katonákhoz hasonlítja. Ezek azonban nem közönséges katonák, mert a yavanák királya vezeti őket, ő a tábornokuk. A diṣṭa-kāriṇaḥ szó jelzi, hogy ő a parancsnokuk. Fiatalkorában az ember nem törődik az öregséggel, csupán legnagyobb elégedettségére a nemi életet élvezi, nem is sejtve, hogy élete végén ez különféle betegségeket fog előidézni, amelyek olyannyira zavarják majd a testét, hogy azonnali halálért fog imádkozni. Minél inkább élvezi valaki a nemi életet fiatal korában, annál többet szenved idős korában.