HU/SB 6.1.27
27. VERS
- sa evaṁ vartamāno ’jño
- mṛtyu-kāla upasthite
- matiṁ cakāra tanaye
- bāle nārāyaṇāhvaye
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ—ez az Ajāmila; evam—így; vartamānaḥ—élt; ajñaḥ—ostoba; mṛtyu-kāle—amikor a halál ideje; upasthite—elérkezett; matim cakāra—összpontosította az elméjét; tanaye—fiára; bāle—a gyermekre; nārāyaṇa-āhvaye—akit Nārāyaṇának hívtak.
FORDÍTÁS
Halála óráján az ostoba Ajāmila egyedül fiára, Nārāyaṇára gondolt.
MAGYARÁZAT
A Śrīmad-Bhāgavatam Második Énekében (SB 2.1.6) Śukadeva Gosvāmī így szól:
- etāvān sāṅkhya-yogābhyāṁ
- svadharma-pariniṣṭhayā
- janma-lābhaḥ paraḥ puṁsām
- ante nārāyaṇa-smṛtiḥ
„Az emberi élet tökéletessége — melyet akár az anyagról és a szellemről szóló teljes tudás, akár a misztikus erők gyakorlása, akár kötelességünk tökéletes végzése segítségével elérhetünk — nem más, mint életünk végén az Istenség Személyiségére emlékezni.” Ajāmila valahogyan — tudatosan vagy tudtán kívül — Nārāyaṇa nevét énekelte a halála pillanatában (ante nārāyaṇa-smṛtiḥ), s ezért teljes tökéletességet ért el pusztán azzal, hogy elméjében Nārāyaṇa nevére koncentrált.
Azt is megérthetjük, hogy Ajāmila, aki egy brāhmaṇa fia volt, fiatalkorában Nārāyaṇát imádta, hiszen minden brāhmaṇa házában imádnak nārāyaṇa-śilāt. Ezt a szokást még mindig követik Indiában: a szigorú brāhmaṇák otthonukban nārāyaṇa-sevāt végeznek, Nārāyaṇát imádják. A beszennyeződött Ajāmila a fiát hívta ugyan, ám amiatt, hogy elméjét Nārāyaṇa szent nevére összpontosította, mégis arra a Nārāyaṇára emlékezett, akit ifjúkorában oly nagy odaadással imádott.
Śrīla Śrīdhara Svāmī ezzel kapcsolatban a következőképpen fejezte ki véleményét: etac ca tad-upalālanādi-śrī-nārāyaṇa-namoccāraṇa-māhātmyena tad-bhaktir evādbhūd iti siddhāntopayogitvenāpi draṣṭavyam. „A bhakti-siddhānta alapján úgy elemezhetjük, hogy mivel Ajāmila állandóan fia, Nārāyaṇa nevét ismételgette, tudtán kívül a bhakti szintjére emelkedett.” Vīrarāghava Ācāryának hasonló a véleménye: evaṁ vartamānaḥ sa dvijaḥ mṛtyu-kāle upasthite satyajño nārāyaṇākhye putra eva matiṁ cakāra matim āsaktām akarod ity arthaḥ. „Noha halála pillanatában fia nevét mondogatta, elméjét mégis Nārāyaṇa szent nevére rögzítette.” Śrīla Vijayadhvaja Tīrtha szintén így vélekedik:
mṛtyu-kāle deha-viyoga-lakṣaṇa-kāle mṛtyoḥ sarva-doṣa-pāpa-harasya harer anugrahāt kāle datta-jñāna-lakṣaṇe upasthite hṛdi prakāśite tanaye pūrṇa-jñāne bāle pañca-varṣa-kalpe prādeśa-mātre nārāyaṇāhvaye mūrti-viśeṣe matiṁ smaraṇa-samarthaṁ cittaṁ cakāra bhaktyāsmarad ity arthaḥ.
Akár közvetlenül, akár közvetve, Ajāmila valójában Nārāyaṇára emlékezett a halála pillanatában (ante nārāyaṇa-smṛtiḥ).