HU/SB 6.4.35-39
35-39. VERSEK
- śrī-śuka uvāca
- iti stutaḥ saṁstuvataḥ
- sa tasminn aghamarṣaṇe
- prādurāsīt kuru-śreṣṭha
- bhagavān bhakta-vatsalaḥ
- kṛta-pādaḥ suparṇāṁse
- pralambāṣṭa-mahā-bhujaḥ
- cakra-śaṅkhāsi-carmeṣu-
- dhanuḥ-pāśa-gadā-dharaḥ
- pīta-vāsā ghana-śyāmaḥ
- prasanna-vadanekṣaṇaḥ
- vana-mālā-nivītāṅgo
- lasac-chrīvatsa-kaustubhaḥ
- mahā-kirīṭa-kaṭakaḥ
- sphuran-makara-kuṇḍalaḥ
- kāñcy-aṅgulīya-valaya-
- nūpurāṅgada-bhūṣitaḥ
- trailokya-mohanaṁ rūpaṁ
- bibhrat tribhuvaneśvaraḥ
- vṛto nārada-nandādyaiḥ
- pārṣadaiḥ sura-yūthapaiḥ
- stūyamāno ’nugāyadbhiḥ
- siddha-gandharva-cāraṇaiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-śukaḥ uvāca—Śrī Śukadeva Gosvāmī mondta; iti—így; stutaḥ—dicsőítve; saṁstuvataḥ—Dakṣának, aki imákat zengett; saḥ—az az Istenség Legfelsőbb Személyisége; tasmin—abban; aghamarṣaṇe—az Aghamarṣaṇaként híres szent hely; prādurāsīt—megjelent; kuru-śreṣṭha—ó, Kuru-dinasztia legkiválóbb sarja; bhagavān—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; bhakta-vatsalaḥ—aki nagyon kedves a bhaktáihoz; kṛta-pādaḥ—aki lótuszlábát ráhelyezte; suparṇa-aṁse—hordozója, Garuḍa vállára; pralamba—nagyon hosszú; aṣṭa-mahā-bhujaḥ—nyolc hatalmas karral; cakra—korong; śaṅkha—kagylókürt; asi—kard; carma—pajzs; iṣu—nyíl; dhanuḥ—íj; pāśa—kötél; gadā—buzogány; dharaḥ—tartva; pīta-vāsāḥ—sárga ruhával; ghana-śyāmaḥ—akinek testszíne sötét kékesfekete volt; prasanna—nagyon derűs; vadana—akinek arca; īkṣaṇaḥ—és pillantása; vana-mālā—egy erdei virágfüzérrel; nivīta-aṅgaḥ—akinek a teste a nyakától a lábáig fel volt ékesítve; lasat—csillogó; śrīvatsa-kaustubhaḥ—a Kaustubha nevű drágakő és a Śrīvatsa jel; mahā-kirīṭa—egy hatalmas és káprázatos sisak; kaṭakaḥ—egy kör; sphurat—csillogó; makara-kuṇḍalaḥ—cápákhoz hasonlító fülbevalók; kāñcī—egy övvel; aṅgulīya—gyűrűk; valaya—karkötők; nūpura—bokacsengettyűk; aṅgada—kardíszek a felkarján; bhūṣitaḥ—ékesítették; trai-lokya-mohanam—elbűvöli a három világot; rūpam—testi vonásai; bibhrat—csillogó; tri-bhuvana—a három világnak; īśvaraḥ—a Legfelsőbb Úr; vṛtaḥ—körülvéve; nārada—kiváló bhaktákkal, Nāradával az élen; nanda-ādyaiḥ—és mások, például Nanda; pārṣadaiḥ—akik mind örök társai; sura-yūthapaiḥ—valamint a félistenek vezetőivel; stūyamānaḥ—dicsőítették; anugāyadbhiḥ—utána énekelve; siddha-gandharva-cāraṇaiḥ—a siddhák, a gandharvák és a cāraṇák.
FORDÍTÁS
Śrī Śukadeva Gosvāmī így szólt: Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Harit, aki rendkívül ragaszkodik bhaktáihoz, nagyon elégedetté tették Dakṣa imái, ezért megjelent az Aghamarṣaṇaként ismert szent helyen. Ó, Parīkṣit Mahārāja, Kuru-dinasztia legkiválóbb sarja! Az Úr, aki lótuszlábait hordozója, Garuḍa vállán nyugtatta, nyolc hosszú, erős és szépséges karral jelent meg. Kezeiben egy korongot, egy kagylókürtöt, egy kardot, egy pajzsot, egy nyilat, egy íjat, kötelet és egy buzogányt, azaz egy-egy fegyvert tartott, s valamennyi sugárzóan ragyogott. Testét, melynek színe mélykék volt, sárga ruha fedte. Szemén és arcán derű tükröződött, és nyakában egy hosszú virágfüzér függött, ami egészen a lábáig leért. Mellkasát a Kaustubha drágakő és a Śrīvatsa jel díszítette. Fején egy káprázatos, kerek fejdíszt viselt, füleit pedig cápa formájú fülbevalók ékesítették. Valamennyi ékessége páratlanul szép volt. Derekát arany öv ölelte körül, karjain karkötőket viselt, ujjain gyűrűket, lábán pedig bokacsengettyűket. Őt, a csodálatosan felékesített Úr Harit, aki minden élőlényt elbűvöl a három világban, Puruṣottamának, a legkiválóbb személyiségnek ismerik. Kiváló bhakták kíséretében érkezett, akik között Nārada is ott volt. Vele tartott valamennyi főbb félisten, a mennyek királyával, Indrával az élen, és ott voltak a különféle felsőbb bolygórendszerek, a Siddhaloka, a Gandharvaloka és a Cāraṇaloka lakói is. A bhakták az Úr két oldalán és mögötte haladtak, és szünet nélkül imáikkal dicsőítették.