HU/SB 6.15.24

Revision as of 21:10, 6 September 2020 by Vanibot (talk | contribs) (Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


24. VERS

dṛśyamānā vinārthena
na dṛśyante manobhavāḥ
karmabhir dhyāyato nānā-
karmāṇi manaso ’bhavan


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

dṛśyamānāḥ—érzékelve; vinā—nélkül; arthena—szubsztancia vagy valóság; na—nem; dṛśyante—látott; manobhavāḥ—az elme képzeletének terméke; karmabhiḥ—gyümölcsöző cselekedetek által; dhyāyataḥ—meditálva rajta; nānā—különféle; karmāṇi—gyümölcsöző cselekedetek; manasaḥ—az elméből; abhavan—megjelennek.


FORDÍTÁS

Ezek a látható dolgok, a feleség, a gyermekek és a vagyon éppen olyanok, mint az álmok és az elme kitalációi. Valójában annak, amit mi látunk, nincs örök léte    —    néha látható, néha pedig nem. Csupán múltban elkövetett tetteink következtében teremtjük meg ezeket az elmebeli kitalációkat, és e kitalációk miatt végzünk további cselekedeteket.


MAGYARÁZAT

Minden anyagi dolog csupán az elme terméke, mert néha látható, néha pedig nem. Éjszaka, amikor tigrisekről és kígyókról álmodunk, azok valójában nincsenek ott, mégis félünk, mert hatással van ránk, amit álmunkban látunk. Minden anyagi dolog olyan, akár egy álom, mert nincs tartós léte.

Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura a következőképpen ír magyarázatában: arthena vyāghra-sarpādinā vinaiva dṛśyamānāḥ svapnādi-bhaṅge sati na dṛśyante tad evaṁ dārādayo ’vāstava-vastu-bhūtāḥ svapnādayo ’vastu-bhūtāś ca sarve manobhavāḥ mano-vāsanā janyatvān manobhavāḥ. Éjszaka az ember tigrisekről és kígyókról álmodik, és álmában valóban látja őket, de amint álma véget ér, többé nem léteznek. Az anyagi világ szintén csak az elménk szüleménye. Azért jöttünk az anyagi világba, hogy az anyagi lehetőségeket élvezzük, és az elmebeli spekuláción keresztül az élvezet számtalan tárgyát fedezzük fel, mert gondolataink anyagi dolgokra irányulnak. Ez az oka, hogy különféle testeket kapunk. Elmebeli spekulációnknak megfelelően a különféle eredmények elérésére vágyva különféle tetteket hajtunk végre, majd a természet és az Istenség Legfelsőbb Személyisége utasítására (karmaṇā daiva-netreṇa) megkapjuk azokat a lehetőségeket, amelyekre vágyunk. Így egyre inkább az anyagi spekulációba bonyolódunk. Emiatt van, hogy szenvedünk az anyagi világban. Minden tettünkkel egy másikat hozunk létre, s valamennyi tettünk az elme spekulációjának a terméke.