HU/SB 6.15.25
25. VERS
- ayaṁ hi dehino deho
- dravya-jñāna-kriyātmakaḥ
- dehino vividha-kleśa-
- santāpa-kṛd udāhṛtaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ayam—ez; hi—bizonyára; dehinaḥ—az élőlénynek; dehaḥ—a teste; dravya-jñāna-kriyā-ātmakaḥ—az anyagi elemekből, a tudásszerző érzékekből és a cselekvő érzékszervekből áll; dehinaḥ—az élőlénynek; vividha—különféle; kleśa—szenvedések; santāpa—és fájdalmaknak; kṛt—az oka; udāhṛtaḥ—kinyilvánított.
FORDÍTÁS
A testi életfelfogásban élő élőlény csak a testtel törődik, amely a fizikai elemek, az öt tudásszerző érzék és az öt cselekvő érzék, valamint az elme kombinációja. Az élőlény az elmén keresztül a háromféle megpróbáltatástól szenved, az adhibhautikától, az adhidaivikától és az adhyātmikától. Ez a test tehát a forrása minden gyötrelemnek.
MAGYARÁZAT
Az Ötödik Énekben (SB 5.5.4), amikor Ṛṣabhadeva a fiait tanította, így szólt: asann api kleśada āsa dehaḥ, noha ideiglenes, mégis a test az oka az anyagi lét minden gyötrelmének. Ahogy az előző versben már elmondtuk, az egész anyagi teremtés az elmebeli spekulációra épül. Az elme néha rávesz minket, hogy azt higgyük, hogy ha veszünk egy autót, akkor élvezhetjük a fizikai elemeket, a földet, a vizet, a levegőt és a tüzet, melyek együttes formában vasként, műanyagként, benzinként stb. vannak jelen. Amikor az öt anyagi elemmel (pañca-bhūta), öt tudásszerző érzékünkkel (szemünkkel, fülünkkel, nyelvünkkel stb.) és öt cselekvő érzékünkkel (többek között kezünkkel és lábunkkal) cselekszünk, az anyagi feltételek útvesztőjébe keveredünk, és szembe kell néznünk az adhyātmika, adhidaivika és adhibhautika néven ismert megpróbáltatásokkal. Mindezek középpontjában az elme áll, mert az elme az, ami létrehozza mindezt. Ha az anyagi tárgyakkal valami történik, az hatással van az elmére, s így szenvedünk. Ha például az anyagi elemekkel, a cselekvő és a tudásszerző érzékekkel építünk egy nagyon szép autót, de az véletlenül egy ütközés során összetörik, az elme szenved, s az elmén keresztül az élőlénynek is szenvedésben van része.
Az igazság az, hogy az anyagi helyzetet az élőlény hozza létre az elmebeli spekuláció révén. Az anyag elpusztul, ezért az élőlénynek amiatt, hogy anyagi feltételek között él, szenvednie kell. Valójában azonban az élőlény független minden anyagi helyzettől. Amikor valaki eléri a Brahman síkját, a lelki élet síkját, és teljesen megérti, hogy ő egy szellemi lélek (ahaṁ brahmāsmi), akkor a bánat vagy a vágyakozás többé nincsenek hatással rá. Az Úr így szól a Bhagavad-gītāban (BG 18.54):
- brahma-bhūtaḥ prasannātmā
- na śocati na kāṅkṣati
„Aki ekképpen eljutott a transzcendentális síkra, az egyszerre megvalósítja a Legfelsőbb Brahmant, és teljes boldogság tölti el. Sohasem bánkódik, és sohasem vágyik semmire.” A Bhagavad-gītāban máshol (BG 15.7) az Úr így szól:
- mamaivāṁśo jīva-loke
- jīva-bhūtaḥ sanātanaḥ
- manaḥ-ṣaṣṭhānīndriyāṇi
- prakṛti-sthāni karṣati
„Az élőlények ebben a feltételekhez kötött világban az Én örökkévaló, parányi részeim. Feltételekhez kötött létük miatt küzdelmes harcot vívnak a hat érzékszervvel, melyhez az elme is hozzátartozik.” Az élőlény valójában az Istenség Legfelsőbb Személyiségének a szerves része, és az anyagi feltételek nincsenek rá hatással. Mivel azonban az elmét (mahaḥ) befolyásolják ezek az anyagi körülmények, az érzékek szintén a hatásuk alatt állnak, s így az élőlénynek harcolnia kell a létéért ebben az anyagi világban.