HU/SB 6.17.9

Revision as of 21:18, 6 September 2020 by Vanibot (talk | contribs) (Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


9. VERS

śrī-śuka uvāca
bhagavān api tac chrutvā
prahasyāgādha-dhīr nṛpa
tūṣṇīṁ babhūva sadasi
sabhyāś ca tad-anuvratāḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

śrī-śukaḥ uvāca—Śrī Śukadeva Gosvāmī mondta; bhagavān—az Úr Śiva; api—szintén; tat—azt; śrutvā—hallván; prahasya—mosolyogva; agādhadhīḥ—akinek értelme felmérhetetlen; nṛpa—ó, király; tūṣṇīm—néma; babhūva—maradt; sadasi—a gyülekezetben; sabhyāḥ—az összegyűltek; ca—és; tat-anuvratāḥ—követték az Úr Śivát (némák maradtak).


FORDÍTÁS

Śrīla Śukadeva Gosvāmī folytatta: Kedves királyom! Az Úr Śiva, a leghatalmasabb személyiség, kinek tudása felmérhetetlen, Citraketu szavai hallatán csak elmosolyodott, és szótlan maradt. Az összegyűltek közül mindenki követte példáját    —    senki sem szólalt meg.


MAGYARÁZAT

Hogy mi volt Citraketu célja azzal, hogy megbírálta az Úr Śivát, nagy rejtély, melyet egy közönséges ember nem érthet meg. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura azonban a következő észrevételeket tette: Az Úr Śiva a legkiválóbb vaiṣṇava, s egyike a leghatalmasabb félisteneknek, ezért megtehet bármit, amit csak akar. Noha a külső szemlélő számára úgy tűnhet, hogy közönséges emberként viselkedett, s nem tartotta be az illemszabályokat, ez nem tudja aláásni emelkedett helyzetét. Gondot az jelenthet, ha a közönséges ember a viselkedése láttán esetleg követi a példáját. A Bhagavad-gītā (BG 3.21) kijelenti:

yad yad ācarati śreṣṭhas
tat tad evetaro janaḥ
sa yat pramāṇaṁ kurute
lokas tad anuvartate

„Bármit is tegyen egy nagy egyéniség, a közönséges emberek a nyomdokába lépnek, és bármilyen irányadó mértéket szabjon meg saját példájával, az egész világ követi őt.” Egy közönséges ember meg is kritizálhatja az Úr Śivát, akárcsak Dakṣa, akinek tette következtében szenvednie kellett. Citraketu király szerette volna, ha az Úr Śiva felhagy az efféle viselkedéssel, amit a külvilág felé mutat, hogy mások ne essenek abba a hibába, hogy megbírálják őt, s ezzel sértést kövessenek el ellene. Ha valaki azt gondolja, hogy Viṣṇu, az Istenség Legfelsőbb Személyisége az egyetlen tökéletes személyiség, míg a félistenek, még azok is, akik olyanok, mint az Úr Śiva, hajlanak a helytelen társasági viselkedésre, az sértést követ el. Ezt végiggondolva tehát azt mondhatjuk, hogy Citraketu király egy kissé durván viselkedett az Úr Śivával.

Az Úr Śiva, akinek rendkívül mély tudás van a birtokában, megértette Citraketu szándékát, ezért egyáltalán nem volt mérges, hanem elmosolyodott, és nem szólt semmit. Gyülekezetének tagjai szintén megértették, mire gondol Citraketu, ezért az Úr Śiva viselkedését követték: nem tiltakoztak, hanem akárcsak mesterük, némák maradtak. Ha azt gondolták volna, hogy Citraketu megsértette az Úr Śivát, kezükkel a fülüket betapasztva azonnal távoztak volna.