HU/SB 7.6.26
26. VERS
- dharmārtha-kāma iti yo ’bhihitas tri-varga
- īkṣā trayī naya-damau vividhā ca vārtā
- manye tad etad akhilaṁ nigamasya satyaṁ
- svātmārpaṇaṁ sva-suhṛdaḥ paramasya puṁsaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
dharma—vallás; artha—anyagi gyarapodás; kāmaḥ—szabályokhoz kötött érzékkielégítés; iti—így; yaḥ—ami; abhihitaḥ—előírt; tri-vargaḥ—a három alkotta csoport; īkṣā—önmegvalósítás; trayī—a védikus rituális szertartások; naya—logika; damau—és a törvény és rend tudománya; vividhā—fajtái; ca—szintén; vārtā—kötelességek, az ember megélhetéséért végzett munka; manye—tekintem; tat—őket; etat—ezek; akhilam—mind; nigamasya—a Védáknak; satyam—igazság; sva-ātma-arpaṇam—teljes meghódolás az önvalóval; sva-suhṛdaḥ—a legfelsőbb barátnak; paramasya—a végső; puṁsaḥ—személyiség.
FORDÍTÁS
A vallást, az anyagi gyarapodást és az érzékkielégítést a Védák tri-vargának, a felszabaduláshoz vezető három útnak nevezik. E három kategóriába tartoznak az oktatás, az önmegvalósítás, a védikus parancsok alapján végrehajtott rituális szertartások, a logika, a törvény és a rend tudománya, valamint a megélhetés különféle módjai is. Ezek a Védák tanulmányozása során külsődleges témák csupán, ezért anyaginak tartom őket, míg az Úr Viṣṇu lótuszlába előtti meghódolást transzcendentálisnak tekintem.
MAGYARÁZAT
Prahlāda Mahārājának ezek a tanításai az odaadó szolgálat transzcendentális helyzetét hangsúlyozzák. A Bhagavad-gītā (BG 14.26) megerősíti:
- māṁ ca yo ’vyabhicāreṇa
- bhakti-yogena sevate
- sa guṇān samatītyaitān
- brahma-bhūyāya kalpate
„Aki a teljes odaadó szolgálatba merül, s nem esik vissza semmilyen körülmények között, az egyszeriben túllép az anyagi természet kötőerőin, s így a Brahman síkjára emelkedik.” Aki teljesen elmerül az Úr odaadó szolgálatában, az azonnal transzcendentális helyzetbe, a brahma-bhūta szintre emelkedik. Mindazt a műveltséget vagy tevékenységet, ami nem áll a brahma-bhūta síkon (SB 4.30.20), az önmegvalósítás síkján, anyaginak kell tekintenünk, és Prahlāda Mahārāja kijelenti, hogy ami anyagi, az nem lehet az Abszolút Igazság, mert az Abszolút Igazság a lelki szinten található. Ezt az Úr Kṛṣṇa is megerősíti a Bhagavad-gītāban (BG 2.45), ahol azt mondja: traiguṇya-viṣayā vedā nistraiguṇyo bhavārjuna. „A Védák legfőképpen az anyagi természet három kötőerejéről beszélnek. Ó, Arjuna, légy transzcendentális, és emelkedj e három kötőerő fölé!” Ha az ember anyagi síkon cselekszik, az nem az élet végső célja, még akkor sem, ha tetteit a Védák szentesítik. Az élet végső célja az, hogy a lelki síkon maradjunk, és teljesen meghódoljunk a parama-puruṣának, a legfelsőbb személynek. Ez az emberi küldetés célja. Összegezve tehát elmondhatjuk, hogy a védikus rituális szertartásokat és parancsolatokat nem szabad figyelmen kívül hagyni; ezek abban segítenek, hogy felemelkedjünk a lelki síkra. Ha azonban valaki nem emelkedik a lelki síkra, akkor a védikus szertartásokkal csak az idejét vesztegeti. Ezt a Śrīmad-Bhāgavatam (SB 1.2.8) is megerősíti:
- dharmaḥ svanuṣṭhitaḥ puṁsāṁ
- viṣvaksena-kathāsu yaḥ
- notpādayed yadi ratiṁ
- śrama eva hi kevalam
„A kötelesség [dharma], melyet az ember saját helyzetének megfelelően hajt végre, csupán tengernyi haszontalan munka, ha nem ébreszt vonzódást az Istenség Legfelsőbb Személyiségének üzenete iránt.” Ha valaki nagyon szigorúan eleget tesz különféle vallásos kötelességeinek, ám végül nem jut el arra a szintre, hogy meghódoljon a Legfelsőbb Úrnak, akkor a felszabadulásra vagy a felemelkedésre szolgáló folyamatokkal csupán az idejét és az energiáját vesztegette.