HU/SB 7.15.61

Revision as of 07:09, 2 September 2019 by Aditya (talk | contribs)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


61. VERS

syāt sādṛśya-bhramas tāvad
vikalpe sati vastunaḥ
jāgrat-svāpau yathā svapne
tathā vidhi-niṣedhatā


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

syāt—így válik; sādṛśya—hasonlóság; bhramaḥ—hiba; tāvat—amíg; vikalpe—elkülönülésben; sati—a rész; vastunaḥ—a szubsztanciától; jāgrat—ébredés; svāpau—alvás; yathā—mint; svapne—álomban; tathā—hasonlóan; vidhi-niṣedhatā—a parancsolatokból és a tiltásokból álló szabályozó elvek.


FORDÍTÁS

Amikor a szubsztancia és annak részei elkülönülnek egymástól, az egyik és a másik közötti hasonlóság elfogadását illúziónak nevezik. Miközben az ember álmodik, különválasztja az ébrenlétnek és alvásnak nevezett létezéseket. Ebben az elmeállapotban ajánlatos, hogy kövesse a szentírások szabályozó elveit, amelyek parancsolatokból és tiltásokból állnak.


MAGYARÁZAT

Az anyagi létezés során számtalan szabályt és formalitást kell betartanunk. Ha azonban az anyagi lét ideiglenes vagy illuzórikus, ez nem jelenti azt, hogy a lelki világ szintén illuzórikus, noha a lelki világ hasonlít az anyagira. Az, hogy az ember anyagi teste illuzórikus vagy ideiglenes, nem jelenti azt, hogy a Legfelsőbb Úr teste is az. A lelki világ valóságos, és az anyagi világ hasonló hozzá. A sivatagban például láthatunk néha délibábot, ám annak ellenére, hogy a víz a délibábban illúzió, ez nem jelenti azt, hogy a valóságban nem létezik víz; a víz létezik, de nem a sivatagban. Éppen így ebben az anyagi világban semmi sem valódi, de a valóság létezik a lelki világban. Az Úr formája és birodalma    —    Goloka Vṛndāvana a Vaikuṇṭha-bolygókon    —    örök valóságok.

A Bhagavad-gītāból tudjuk, hogy létezik egy másik prakṛti, egy másik természet, amely valóságos. Ezt Maga az Úr magyarázza el a Bhagavad-gītā nyolcadik fejezetében (BG 8.19-21):

bhūta-grāmaḥ sa evāyaṁ
bhūtvā bhūtvā pralīyate
rātry-āgame ’vaśaḥ pārtha
prabhavaty ahar-āgame
(BG 8.19)
paras tasmāt tu bhāvo ’nyo
’vyakto ’vyaktāt sanātanaḥ
yaḥ sa sarveṣu bhūteṣu
naśyatsu na vinaśyati
(BG 8.20)
avyakto ’kṣara ity uktas
tam āhuḥ paramāṁ gatim
yaṁ prāpya na nivartante
tad dhāma paramaṁ mama
(BG 8.21)

„Brahmā nappalával újra és újra létrejönnek az élőlények, amikor pedig éjszakája beköszönt, eltűnnek mind tehetetlenül. Ám létezik egy másik, megnyilvánulatlan természet is, amely ehhez a megnyilvánult és megnyilvánulatlan anyaghoz képest örök és transzcendentális. Ez a legfelsőbb világ, ami sohasem semmisül meg, s még akkor is megőrzi eredeti létét, amikor ebben a világban már minden megsemmisült. Amiről a vedāntisták azt mondják, megnyilvánulatlan és csalhatatlan, amit legfelsőbb célként ismernek, s ahonnan soha többé nem tér vissza az, aki egyszer eljutott oda    —    az az Én legfelsőbb hajlékom.” Az anyagi világ a lelki világ tükörképe. Az anyagi világ ideiglenes vagy illuzórikus, a lelki világ azonban örök valóság.