HU/SB 9.7.25-26
25-26. VERSEK
- manaḥ pṛthivyāṁ tām adbhis
- tejasāpo ’nilena tat
- khe vāyuṁ dhārayaṁs tac ca
- bhūtādau taṁ mahātmani
- tasmiñ jñāna-kalāṁ dhyātvā
- tayājñānaṁ vinirdahan
- hitvā tāṁ svena bhāvena
- nirvāṇa-sukha-saṁvidā
- anirdeśyāpratarkyeṇa
- tasthau vidhvasta-bandhanaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
manaḥ—az elme (teli az evésre, alvásra, párzásra és védekezésre irányuló anyagi vágyakkal); pṛthivyām—a földben; tām—azt; adbhiḥ—vízzel; tejasā—és tűzzel; apaḥ—a víz; anilena—tűzben; tat—azt; khe—az égben; vāyum—a levegőt; dhārayan—egyesítve; tat—azt; ca—szintén; bhūta-ādau—a hamis egóba, az anyagi lét eredetébe; tam—azt (a hamis egót); mahā-ātmani—a mahat-tattvába, az anyagi energia összességébe; tasmin—az anyagi energia összességébe; jñāna-kalām—lelki tudást és annak különböző ágait; dhyātvā—meditáció által; tayā—e folyamat által; ajñānam—tudatlanságot; vinirdahan—különösen legyőzte; hitvā—feladva; tām—anyagi törekvést; svena—az önmegvalósítás által; bhāvena—odaadó szolgálatban; nirvāṇa-sukha-saṁvidā—transzcendentális boldogsággal, véget vetve az anyagi létnek; anirdeśya—érzékelhetetlen; apratarkyeṇa—felfoghatatlan; tasthau—maradt; vidhvasta—teljesen mentes tőle; bandhanaḥ—anyagi kötelék.
FORDÍTÁS
Hariścandra Mahārāja először a földdel egyesítve megtisztította anyagi élvezettel teli elméjét. Ezután a földet egyesítette a vízzel, a vizet a tűzzel, a tüzet a levegővel, a levegőt pedig az éggel. Az eget egyesítette az anyagi energia összességével, az anyagi energia összességét pedig a lelki tudással. Ez a lelki tudás annak a megvalósítása, hogy az ember önvalója a Legfelsőbb Úr része. Amikor az önmegvalósított lélek az Úr szolgálatát végzi, örökké érzékelhetetlen és felfoghatatlan, s a lelki tudásban megszilárdulva teljesen mentes az anyagi kötelékektől.
Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Kilencedik Énekének hetedik fejezetéhez, melynek címe: „Māndhātā király leszármazottjai”