HU/SB 9.15.40
40. VERS
- kṣamayā rocate lakṣmīr
- brāhmī saurī yathā prabhā
- kṣamiṇām āśu bhagavāṁs
- tuṣyate harir īśvaraḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kṣamayā—pusztán a megbocsátása által; rocate—elégedetté teszi; lakṣmīḥ—a szerencse istennője; brāhmī—a brahminikus tulajdonságokkal kapcsolatban; saurī—a napisten; yathā—mint; prabhā—a napfény; kṣamiṇām—a brāhmaṇáknak, akik oly megbocsátóak; āśu—nagyon hamar; bhagavān—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; tuṣyate—elégedetté válik; hariḥ—az Úr; īśvaraḥ—a legfelsőbb irányító.
FORDÍTÁS
A brāhmaṇának kötelessége, hogy rendelkezzen a megbocsátás tulajdonságával, amely oly ragyogó, akár a nap. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Hari elégedett azokkal, akik megbocsátóak.
MAGYARÁZAT
Mindenkit más és más tulajdonságok szépítenek meg. Cāṇakya Paṇḍita azt mondja, hogy annak ellenére, hogy a kakukk fekete, édes hangja gyönyörűvé teszi. Éppen így a nőt a férjéhez való hűsége és erényessége teszi széppé, egy csúnya embert pedig az, ha bölcs tudós lesz belőle. A brāhmaṇákat, a kṣatriyákat, a vaiśyákat és a śūdrákat ugyanígy tulajdonságaik szépítik meg. A brāhmaṇák akkor szépek, ha megbocsátóak, a kṣatriyák akkor, ha hősiesek, és sohasem futamodnak meg a harctól, a vaiśyák akkor, amikor gazdagítják a kulturális tevékenységeket és védelmezik a teheneket, a śūdrák pedig akkor, amikor hűségesen eleget tesznek kötelességeiknek, melyek örömet okoznak uraiknak. Mindenkit sajátos tulajdonságai szépítenek tehát meg, s ahogyan ez a vers elmondja, a brāhmaṇának a megbocsátás a jellemző tulajdonsága.