HU/SB 9.15.41


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


41. VERS

rājño mūrdhābhiṣiktasya
vadho brahma-vadhād guruḥ
tīrtha-saṁsevayā cāṁho
jahy aṅgācyuta-cetanaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

rājñaḥ—a királynak; mūrdha-abhiṣiktasya—akit uralkodónak tekintenek; vadhaḥ—a megölése; brahma-vadhāt—mint megölni egy brāhmaṇát; guruḥ—súlyosabb; tīrtha-saṁsevayā—a szent helyek imádatával; ca—szintén; aṁhaḥ—a bűnös tett; jahi—lemossák; aṅga—ó, kedves fiam; acyuta-cetanaḥ—teljesen Kṛṣṇa-tudatosan.


FORDÍTÁS

Kedves fiam! Megölni egy olyan királyt, aki az uralkodó, súlyosabb bűn, mint egy brāhmaṇának törni az életére. Ám ha most Kṛṣṇa-tudatúvá válsz, és imádni kezded a szent helyeket, jóvá teheted ezt a nagy bűnt.


MAGYARÁZAT

Aki teljesen meghódol az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, az megszabadul minden bűntől (ahaṁ tvāṁ sarva-pāpebhyo mokṣayiṣyāmi (BG 18.66)). Attól a naptól vagy pillanattól, amikor teljesen meghódol Śrī Kṛṣṇának, még a legbűnösebb személy is megszabadul. Azonban hogy példát mutasson, Jamadagni azt tanácsolta fiának, Paraśurāmának, hogy imádja a szent helyeket. Mivel egy közönséges ember nem tud egyik percről a másikra meghódolni az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, Jamadagni azt a tanácsot adta Paraśurāmának, hogy menjen egyik szent helyről a másikra, hogy ott szentekkel találkozzon, s így lassanként megszabadulhasson a bűnös visszahatásoktól.


Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Kilencedik Énekének tizenötödik fejezetéhez, melynek címe: „Paraśurāma, az Úr harcos inkarnációja