HU/SB 10.1.44
44. VERS
- tasmān na kasyacid droham
- ācaret sa tathā-vidhaḥ
- ātmanaḥ kṣemam anvicchan
- drogdhur vai parato bhayam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tasmāt—ezért; na—nem; kasyacit—senkié; droham—irigység; ācaret—cselekedjen; saḥ—egy ember (Kaṁsa); tathā-vidhaḥ—aki ezt a tanácsot kapta (Vasudevától); ātmanaḥ—saját; kṣemam—jóléte; anvicchan—ha vágyik rá; drogdhuḥ—azé, aki irigy másokra; vai—valójában; parataḥ—másoktól; bhayam—oka van a félelemre.
FORDÍTÁS
Ha az irigy, bűnös tettek olyan testet eredményeznek az ember számára, amelyben csak szenved következő életében, akkor miért cselekedne bűnösen? Saját érdekére való tekintettel nem szabad irigynek lennie senkire, mert az irigy ember örökké retteg, hogy ellenségei bántani fogják akár ebben, akár a következő életében.
MAGYARÁZAT
Ahelyett hogy ellenséges lenne más élőlényekkel szemben, az embernek a Legfelsőbb Urat szolgálva jámboran kell cselekednie, elkerülve ezzel, hogy rettegnie kelljen ebben és a következő életében egyaránt. Ezzel kapcsolatban a nagy politikus, Cāṇakya Paṇḍita erkölcsi tanítása rendkívül jelentőségteljes:
- tyaja durjana-saṁsargaṁ
- bhaja sādhu-samāgamam
- kuru puṇyam aho rātraṁ
- smara nityam anityatām
Az embernek le kell mondania a gonoszok, a démonok és az abhakták társaságáról, s mindig a bhakták és a szentek társaságát kell keresnie. Mindig jámboran kell cselekednie, arra gondolván, hogy ez az élet átmeneti, és nem szabad ragaszkodnia az ideiglenes boldogsághoz és szenvedéshez. A Kṛṣṇa-tudatú mozgalom az egész emberi társadalmat arra az elvre tanítja, hogy váljon Kṛṣṇa-tudatossá, s így oldja meg végérvényesen az élet kérdéseit (tyaktvā dehaṁ punar janma naiti mām eti so ’rjuna (BG 4.9)).