HU/SB 10.9.19
19. VERS
- evaṁ sandarśitā hy aṅga
- hariṇā bhṛtya-vaśyatā
- sva-vaśenāpi kṛṣṇena
- yasyedaṁ seśvaraṁ vaśe
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
evam—ily módon; sandarśitā—megmutatta; hi—valójában; aṅga—ó, Parīkṣit Mahārāja; hariṇā—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; bhṛtya-vaśyatā—az a transzcendentális tulajdonsága, hogy aláveti Magát szolgája vagy bhaktája akaratának; sva-vaśena—aki csak saját Maga irányítása alatt áll; api—valójában; kṛṣṇena—Kṛṣṇa által; yasya—akinek; idam—az egész univerzum; sa-īśvaram—olyan hatalmas félistenekkel, mint az Úr Śiva és az Úr Brahmā; vaśe—az irányítása alatt.
FORDÍTÁS
Ó, Parīkṣit Mahārāja! Ez az egész univerzum, hatalmas és nagyszerű félisteneivel együtt, amilyen például az Úr Śiva, az Úr Brahmā és az Úr Indra, az Istenség Legfelsőbb Személyisége irányítása alatt áll. A Legfelsőbb Úrnak azonban van egy transzcendentális tulajdonsága: hagyja, hogy bhaktája irányítsa. Ezt mutatta meg Kṛṣṇa ezzel a kedvteléssel.
MAGYARÁZAT
Kṛṣṇának ezt a kedvtelését nagyon nehéz megérteni, de a bhakták képesek rá. A śāstra ezért kijelenti: darśayaṁs tad-vidāṁ loka ātmano bhakta-vaśyatām (SB 10.11.9), az Úr megmutatja azt a transzcendentális sajátságát, hogy hagyja, hogy bhaktája irányítsa. Ahogy a Brahma-saṁhitāban (5.35) áll:
- eko ’py asau racayituṁ jagad-aṇḍa-koṭiṁ
- yac-chaktir asti jagad-aṇḍa-cayā yad antaḥ
- aṇḍāntara-stha-paramāṇu-cayāntara-sthaṁ
- govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi
Egyetlen teljes részén, Paramātmān keresztül az Úr számtalan univerzumot irányít azok valamennyi félistenével együtt, mégis engedi, hogy egy bhakta irányítsa. Az Upaniṣadok elmondják, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége gyorsabban tud futni az elménél, itt azonban azt látjuk, hogy bár Kṛṣṇa nem akarta, hogy anyja megfogja, végül vereséget szenvedett, és Yaśodā anya elcsípte Őt. Lakṣmī-sahasra-śata-sambhrama-sevyamānam: Kṛṣṇát ezer és ezer szerencseistennő szolgálja, mégis vajat lop, mint egy földönfutó. Yamarāja, valamennyi élőlény irányítója fél Kṛṣṇa parancsától, Kṛṣṇa azonban fél anyja pálcájától. Ezeket az ellentmondásokat az, aki nem bhakta, nem képes megérteni, ám egy bhakta megérti, milyen hatalma van Kṛṣṇa tiszta odaadó szolgálatának: olyan ereje van, hogy egy tiszta bhakta képes arra, hogy irányítsa Kṛṣṇát. Ez a bhṛtya-vaśyatā nem azt jelenti, hogy Kṛṣṇa a szolga irányítása alatt áll, hanem azt, hogy a szolga tiszta szeretete irányításának veti alá Magát. A Bhagavad-gītā (BG 1.21) elmondja, hogy Kṛṣṇa Arjuna kocsihajtója lett. Arjuna megparancsolta Neki: senayor ubhayor madhye rathaṁ sthāpaya me ’cyuta. „Kedves Kṛṣṇám, beleegyeztél, hogy kocsihajtóm leszel és követed parancsaimat. Hajtsd szekeremet a katonák két serege közé!” Kṛṣṇa azonnal eleget tett az utasításnak, s ezért azt mondhatnánk, hogy Kṛṣṇa sem független. Ez azonban ajñāna, tudatlanság. Kṛṣṇa mindig teljes mértékben független; s amikor alárendeli Magát bhaktájának, azzal csupán az ānanda-cinmaya-rasát nyilvánítja meg, a transzcendentális tulajdonságok hangulatát, amely fokozza transzcendentális örömét. Mindenki az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként imádja Kṛṣṇát, s ezért néha arra vágyik, hogy Őt irányítsa valaki más. Ez az irányító nem lehet más, mint egy tiszta bhakta.