HU/SB 10.9.20
20. VERS
- nemaṁ viriñco na bhavo
- na śrīr apy aṅga-saṁśrayā
- prasādaṁ lebhire gopī
- yat tat prāpa vimuktidāt
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
na—nem; imam—ezt a kiemelkedő helyzetet; viriñcaḥ—az Úr Brahmā; na—sem; bhavaḥ—az Úr Śiva; na—sem; śrīḥ—a szerencse istennője; api—valójában; aṅga-saṁśrayā—habár ő mindig az Istenség Legfelsőbb Személyisége hitvese; prasādam—kegy; lebhire—elért; gopī—Yaśodā anya; yat tat—mint az, ami; prāpa—elért; vimukti-dāt—Kṛṣṇától, aki kiszabadít ebből az anyagi világból.
FORDÍTÁS
Azt a kegyet, melyet Yaśodā anya kapott, sem az Úr Brahmā, sem az Úr Śiva, de még a Legfelsőbb Úr örök hitvese, a szerencse istennője sem tudja elnyerni az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől, aki kiszabadít ebből az anyagi világból.
MAGYARÁZAT
Ez a vers összehasonlítja Yaśodā anyát és az Úr többi bhaktáját. Ahogy a Caitanya-caritāmṛta (Ādi 5.142) elmondja, ekale īśvara kṛṣṇa, āra saba bhṛtya: az egyetlen legfelsőbb mester Kṛṣṇa, és mindenki más az Ő szolgája. Kṛṣṇa rendelkezik a bhṛtya-vaśyatā transzcendentális tulajdonsággal, azaz bhṛtyája, szolgája alárendeltjévé válik. Mindenki bhṛtya, és Kṛṣṇa rendelkezik azzal a tulajdonsággal, hogy alárendeli Magát bhṛtyájának, Yaśodā anya helyzete mégis a legjobb. Az Úr Brahmā bhṛtya, Kṛṣṇa szolgája, és ādi-kavi, az univerzum eredeti teremtője (tene brahma hṛdā ya ādi-kavaye (SB 1.1.1)), ám még ő sem részesülhet olyan kegyben, mint Yaśodā anya. Ami az Úr Śivát illeti, ő a legkiválóbb vaiṣṇava (vaiṣṇavānāṁ yathā śambhuḥ). De ha az Úr Brahmāt és az Úr Śivát nem is említjük, a szerencse istennője, Lakṣmī szolgálatán keresztül az Úr örök társa, mert mindig társul az Úr testével. Azonban még ő sem részesülhet ilyen kegyben. Parīkṣit Mahārāja csodálkozott ezen, s azt gondolta: „Mit csinált Yaśodā és Nanda Mahārāja előző életében, hogy ilyen nagyszerű lehetőséget kapott, azt a lehetőséget, hogy Kṛṣṇa szerető apja és anyja legyen?”
Ebben a versben három negatív kijelentéssel találkozunk: na, na, na. Ha valamit háromszor mondanak el — „Csináld, csináld, csináld!” —, tudnunk kell, hogy az azt jelzi, hogy nagyon fontos dologról van szó. Ebben a versben a következőket olvashatjuk: na lebhire, na lebhire, na lebhire. Yaśodā anya azonban a legemelkedettebb helyzetben van, s így Kṛṣṇa teljesen alárendelte Magát neki.
A vimuktidāt szó szintén fontos. A felszabadulásnak különféle formái vannak: sāyujya, sālokya, sārūpya, sārṣṭi és sāmīpya, de a vimukti jelentése „különleges mukti ”. Amikor valaki a felszabadulása után a prema-bhakti síkjára kerül, azt mondják, hogy vimuktit, „különleges muktit ” ért el. Ezért említi a vers a na szót. Śrī Caitanya Mahāprabhu a premānak erről az emelkedett szintjéről azt mondja: premā pum-artho mahān, és Yaśodā anya természetes módon ilyen emelkedett helyzetben cselekszik a szeretetteljes kapcsolatban. Éppen ezért ő nitya-siddha bhakta, Kṛṣṇa hlādinī energiájának a kiterjedése, annak az energiának, amellyel Kṛṣṇa transzcendentális gyönyört élvez olyan kiterjedésein keresztül, akik különleges bhakták (ānanda-cinmaya-rasa-pratibhāvitābhiḥ). Az ilyen bhakták nem sādhana-siddhák.