HU/SB 10.11.20
20. VERS
- itthaṁ yaśodā tam aśeṣa-śekharaṁ
- matvā sutaṁ sneha-nibaddha-dhīr nṛpa
- haste gṛhītvā saha-rāmam acyutaṁ
- nītvā sva-vāṭaṁ kṛtavaty athodayam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ittham—így; yaśodā—Yaśodā anya; tam aśeṣa-śekharam—Kṛṣṇának, aki minden áldásos dolog csúcsa volt, és az Ő esetében nem lehetett szó piszokról vagy tisztátalanságról; matvā—tekintve; sutam—fiának; sneha-nibaddha-dhīḥ—a szeretet erős érzése miatt; nṛpa—ó, király (Parīkṣit Mahārāja); haste—kézbe; gṛhītvā—véve; saha-rāmam—Balarāmával; acyutam—Kṛṣṇát, a csalhatatlant; nītvā—vitte; sva-vāṭam—otthon; kṛtavatī—elvégezte; atha—most; udayam—ragyogott attól, hogy megfürdették, felöltöztették és felékszerezték.
FORDÍTÁS
Kedves Parīkṣit Mahārājám! Erős szeretete és ragaszkodása miatt Yaśodā anya, Kṛṣṇa mamája azt gondolta, hogy Kṛṣṇa, aki minden fenség csúcsa volt, a saját fia. Kézen fogta hát Kṛṣṇát Balarāmával együtt, s hazavitte Őket, ahol eleget tett kötelességeinek: tetőtől talpig megfürdette, felöltöztette és megetette Őket.
MAGYARÁZAT
Kṛṣṇa mindig ápolt, tiszta és fenséges, és nincs szükség arra, hogy megmosdassák, megfürdessék vagy felöltöztessék. Yaśodā anya azonban szeretetből mégis közönséges gyermekének tekintette Őt, s eleget tett kötelességének, hogy fia mindig ragyogjon.