HU/SB 7.7.51-52
51-52. VERSEK
- nālaṁ dvijatvaṁ devatvam
- ṛṣitvaṁ vāsurātmajāḥ
- prīṇanāya mukundasya
- na vṛttaṁ na bahu-jñatā
- na dānaṁ na tapo nejyā
- na śaucaṁ na vratāni ca
- prīyate ’malayā bhaktyā
- harir anyad viḍambanam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
na—nem; alam—elegendő; dvijatvam—tökéletes, rendkívül képzett brāhmaṇának lenni; devatvam—félistennek lenni; ṛṣitvam—szentnek lenni; vā—vagy; asura-ātma-jāḥ—ó, asurák leszármazottjai; prīṇanāya—elégedetté tenni; mukundasya—Mukundának, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; na vṛttam—helytelen viselkedés; na—nem; bahu-jñatā—nagy tudás; na—sem; dānam—adományozás; na tapaḥ—sem lemondás; na—sem; ijyā—imádat; na—sem; śaucam—tisztaság; na vratāni—sem a nagy fogadalmak betartása; ca—szintén; prīyate—elégedett; amalayā—a hibátlan; bhaktyā—odaadó szolgálat által; hariḥ—a Legfelsőbb Úr; anyat—más dolgok; viḍambanam—csak színjáték.
FORDÍTÁS
Kedves barátaim, ó, démonok fiai! Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét nem tehetitek elégedetté azzal, ha tökéletes brāhmaṇává, félistenné vagy szentté váltok, ha tökéletesen betartjátok az illemszabályokat, vagy nagyon műveltek vagytok. E tulajdonságok egyike sem okoz örömet az Úrnak. Adományozással, vezekléssel, áldozatokkal, tisztasággal vagy fogadalmakkal sem lehet a kedvében járni. Csak akkor elégedett, ha valaki rendíthetetlen, tiszta odaadással fordul Felé. Őszinte odaadó szolgálat nélkül minden csak puszta színjáték.
MAGYARÁZAT
Prahlāda Mahārāja arra a következtetésre jut, hogy csakis úgy válhatunk tökéletessé, ha minden eszközzel őszintén szolgáljuk a Legfelsőbb Urat. Ha anyagi szempontból felemelkedve brāhmaṇaként, félistenként, ṛṣiként stb. élünk, ez még nem ébreszti fel bennünk az Isten iránti szeretetet. Ha azonban őszintén az Úr szolgálatába merülünk, Kṛṣṇa-tudatunk teljessé válik. Ezt a Bhagavad-gītā (BG 9.30) is megerősíti:
- api cet sudurācāro
- bhajate mām ananya-bhāk
- sādhur eva sa mantavyaḥ
- samyag vyavasito hi saḥ
„Még ha valaki a legszörnyűbb tettet követi is el, ha odaadó szolgálatot végez, szentnek kell tekinteni, mert eltökéltsége a helyes irányba vezeti.” Az élet tökéletességét az jelenti, ha tiszta szeretet fejlesztünk ki magunkban Kṛṣṇa iránt. Más folyamatok is hasznosak lehetnek, de ha valaki nem ébreszti fel szeretetét Kṛṣṇa iránt, ezekkel a folyamatokkal csupán az idejét vesztegeti.
- dharmaḥ svanuṣhitaḥ puṁsāṁ
- viṣvaksena-kathāsu yaḥ
- notpādayed yadi ratiṁ
- śrama eva hi kevalam
„A kötelesség [dharma], melyet az ember saját helyzetének megfelelően hajt végre, csupán tengernyi haszontalan munka, ha nem ébreszt vonzódást az Istenség Legfelsőbb Személyiségének üzenete iránt.” (SB 1.2.8) A tökéletesség próbaköve az ember tiszta odaadása az Úr iránt.