HU/SB 10.11.31-32
31-32. VERSEK
- vṛddhān bālān striyo rājan
- sarvopakaraṇāni ca
- anaḥsv āropya gopālā
- yattā ātta-śarāsanāḥ
- godhanāni puraskṛtya
- śṛṅgāṇy āpūrya sarvataḥ
- tūrya-ghoṣeṇa mahatā
- yayuḥ saha-purohitāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
vṛddhān—először az öregek mind; bālān—a gyerekek; striyaḥ—nők; rājan—ó, Parīkṣit király; sarva-upakaraṇāni ca—aztán minden, amire szükségük volt és minden tulajdonuk; anaḥsu—az ökrösszekéren; āropya—tartva; gopālāḥ—az összes tehénpásztor; yattāḥ—nagy gonddal; ātta-śara-asanāḥ—nyilakkal és íjakkal talpig felfegyverezve; go-dhanāni—a teheneket mind; puraskṛtya—maguk előtt terelve; śṛṅgāṇi—harsonák vagy kürtök; āpūrya—zengtek; sarvataḥ—körös-körül; tūrya-ghoṣeṇa—a harsonák zengésével; mahatā—hangos; yayuḥ—elindultak; saha-purohitāḥ—a papokkal.
FORDÍTÁS
A tehénpásztorok az öregeket, a nőket és a gyerekeket mind az ökrösszekerekre ültették, ahová háztartásuk tartozékait is felrakták, a teheneket pedig a szekerek elé terelték. Nagy gonddal kézbe vették íjaikat és nyilaikat, megfújták bivalykürtjeiket, s aztán, ó, Parīkṣit király, a kürtök hangjára, amely körös-körül mindent betöltött, a papok kíséretében útnak indultak.
MAGYARÁZAT
Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy noha Gokula lakói javarészt tehénpásztorok és földművesek voltak, tudták, hogyan védjék meg magukat veszély esetén, s hogyan nyújtsanak oltalmat a nőknek, az öregeknek, a teheneknek és a gyerekeknek, valamint a brāhmaṇa purohitáknak.