HU/SB 1.10.21

Revision as of 07:23, 24 January 2019 by TamasR (talk | contribs) (Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


21. VERS

sa vai kilāyaṁ puruṣaḥ purātano
ya eka āsīd aviśeṣa ātmani
agre guṇebhyo jagad-ātmanīśvare
nimīlitātman niśi supta-śaktiṣu


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

saḥ—Ő (Kṛṣṇa); vai—ahogyan emlékszem; kila—határozottan; ayam—ez; puruṣaḥ—az Istenség Személyisége; purātanaḥ—az eredeti; yaḥ—aki; ekaḥ—egyetlen; āsīt—létezett; aviśeṣaḥ—anyagilag megnyilvánulatlan; ātmani—saját maga; agre—a teremtése előtt; guṇebhyaḥ—a természet kötőerőinek; jagat-ātmani—a Felsőléleknek; īśvare—a Legfelsőbb Úrnak; nimīlita—beleolvad; ātman—az élőlény; niśi supta—éjszaka tétlen; śaktiṣu—az energiáké.


FORDÍTÁS

Így szóltak: Itt van Ő, az eredeti Istenség Személyisége, kétségtelenül úgy, ahogyan emlékeinkben él. Egyedül Ő létezett a természet kötőerőinek megnyilvánult teremtése előtt, s mivel Ő a Legfelsőbb Úr, egyedül Benne merül el minden élőlény, energiáját beszüntetve, mintha csak éjszakai álomba merülnének.


MAGYARÁZAT

A megnyilvánult univerzum kétféleképpen semmisülhet meg. Minden 4    320    000    000 napév elteltével, amikor Brahmā, az adott univerzum ura nyugovóra tér, bekövetkezik egy megsemmisülés. Az Úr Brahmā élete végén pedig, amikor Brahmā száz éves lesz    —    a mi időszámításunk szerint ez 8    640    000    000 x 30 x12 x 100 napévnek felel meg    —    az egész univerzum teljesen megsemmisül. A mahat-tattvaként ismert anyagi energia és a jīva-tattvaként ismert határenergia mindkét alkalommal egyaránt a Legfelsőbb Úr személyébe merül. Az élőlények az Úr testében alusznak az anyagi világ következő teremtéséig. Így történik az anyagi megnyilvánulás teremtése, fenntartása és megsemmisülése.

Az anyagi teremtés az anyagi természet három kötőereje kölcsönhatásának eredménye, amelyeknek működését az Úr indítja el. Ezért mondja ez a śloka, hogy az Úr már azelőtt létezett, hogy az anyagi természet kötőerői működésbe léptek volna. A śruti-mantrában az áll, hogy egyedül Viṣṇu, a Legfelsőbb Úr létezett a teremtés előtt, és sem Brahmā, sem Śiva, sem más félistenek nem léteztek. Viṣṇu Mahā-Viṣṇut jelenti, aki az Okozati-óceánon fekszik. Puszta kilégzésével létrejönnek az univerzumok magjai, és fokozatosan számtalan bolygóval teli, gigantikus formát öltenek minden egyes univerzumban. Az univerzumok magjai felöltik óriási formájukat, mint ahogyan a banyanfa magjai fejlődnek számtalan banyanfává.

Ez a Mahā-Viṣṇu az Úr Śrī Kṛṣṇa teljes része, akit a Brahma-saṁhitā a következőképpen említ meg:

„Hadd ajánljam fel tiszteletteljes hódolatomat az eredeti Istenség Személyiségének, Govindának, akinek teljes része Mahā-Viṣṇu. Az univerzumok irányítói, a Brahmāk mind csupán az Ő kilégzésének idejéig élnek, miután az Úr transzcendentális testének pórusaiból az univerzumok kiáradnak.” (Brahma-saṁhitā 5.58)

Govinda, vagyis az Úr Kṛṣṇa tehát az eredete Mahā-Viṣṇunak is. Azok a nők, akik erről a védikus igazságról beszéltek, minden bizonnyal hiteles forrásokból hallották mindezt. A transzcendentális témákban csakis a hiteles forrásokból lehet biztos tudáshoz jutni. Nincs más alternatíva.

Brahmā száz évének végén az élőlények automatikusan beleolvadnak Mahā-Viṣṇu testébe. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az egyéni élőlény elveszti egyéniségét. Egyéni léte megmarad, s amint az Úr legfelsőbb akaratából újra bekövetkezik a teremtés, minden alvó, tétlen élőlény újra szabad lesz, hogy életük korábbi szintjének megfelelően tevékenységeikbe kezdjenek. Ezt suptotthita-nyāyának nevezik: az egyén felébred álmából és folytatja kötelességének végzését. Éjjel, álmában az ember megfeledkezik arról, kicsoda ő, mi a kötelessége, és elfelejt mindent, ami ébrenléti állapotával kapcsolatos. Amint azonban felébred, mindenre emlékszik, amit tennie kell, így újra előírt tevékenységébe kezd. A megsemmisülés időszaka alatt az élőlények ugyanígy merülnek Mahā-Viṣṇu testébe, de a következő teremtéskor fölkelnek, hogy folytassák megkezdett tevékenységüket. A Bhagavad-gītā ezt szintén megerősíti (BG 8.18-20).

Az Úr azelőtt létezett, hogy a teremtő energia működésbe lépett volna. Az Úr nem az anyagi energia terméke. Teste tökéletesen lelki, s nincs különbség Ő Maga és teste között. A teremtés előtt az Úr saját birodalmában tartózkodott, amely abszolút és egyetlen.