HU/SB 1.5.11
11. VERS
- tad-vāg-visargo janatāgha-viplavo
- yasmin prati-ślokam abaddhavaty api
- nāmāny anantasya yaśo ’ṅkitāni yat
- śṛṇvanti gāyanti gṛṇanti sādhavaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tat — az; vāk — szavak; visargaḥ — teremtés; janatā — az emberek; agha — bűnök; viplavaḥ — forradalmi; yasmin — amelyben; prati-ślokam — minden egyes versszak; abaddhavati — helytelenül megalkotott; api — annak ellenére; nāmāni — transzcendentális nevei stb.; anantasya — a korlátlan Úrnak; yaśaḥ — dicsősége; aṅkitāni — lefestett; yat — ami; śṛṇvanti — hallgatják; gāyanti — éneklik; gṛṇanti — elfogadják; sādhavaḥ — a megtisztult emberek, akik becsületesek.
FORDÍTÁS
Ám az az irodalom, amelyet a határtalan Legfelsőbb Úr neve, híre, formája és kedvtelése transzcendentális dicsőségének leírása tölt meg, másféle alkotás, tele transzcendentális szavakkal, melyek forradalmat hoznak a világ félrevezetett civilizációjának istentelen életébe. Az ilyen transzcendentális irodalmat, még ha tökéletlen alkotás is, a megtisztult, valóban őszinte emberek hallgatják, éneklik és elfogadják.
MAGYARÁZAT
A nagy gondolkodók rendelkeznek azzal a képességgel, hogy a legrosszabból is a legjobbat válasszák ki. Azt mondják, az az intelligens ember, aki a méreggel teli pohárból is ki tudja választani a nektárt, a legszennyesebb helyen is aranyat talál, egy kétes családban is képes jó feleségre lelni, s még attól az embertől vagy tanítótól is el tud fogadni hasznos tanítást, aki az érinthetetlenek közül való. Ez csupán néhány azokból az etikai tanácsokból, amelyek kivétel nélkül, mindenhol és mindenkire érvényesek. Egy szent azonban magasabb szinten áll, mint a közönséges emberek. Mindig a Legfelsőbb Úr dicsőítésébe merül, mert a Legfelsőbb Úr nevének és hírének terjesztése megváltoztatja a világ beszennyezett atmoszféráját, s a transzcendentális írások — amilyen a Śrīmad-Bhāgavatam is — népszerűsítésével az emberek józanná válnak tetteikben. Miközben a Śrīmad-Bhāgavatam e verséhez fűzök magyarázatot, válság előtt állunk. A szomszédos Kína militarista szellemben megtámadta India határát. Mi nem foglalkozunk a politikával, mégis látjuk, milyen békében élt évszázadokon keresztül Kína és India, minden ellenségeskedés nélkül. Régen a világot az Istentudat hatotta át, minden országban Istenfélő, tiszta szívű és egyszerű emberek laktak, s a politikai diplomácia szóba sem került. Nincs értelme a nézeteltérésnek Kína és India között egy olyan terület fölött, amely nem alkalmas arra, hogy emberek éljenek rajta, és semmiképpen nincs értelme a harcnak sem, amit ezért vívnak. De mivel ez a nézeteltérések kora, a Kali-kor — amelyről már korábban beszéltünk —, ezért már a legkisebb kihívás is lehetőséget ad az összetűzésre. Ez nem a problémának köszönhető, hanem a kor szennyezett szellemi légkörének: van az embereknek egy csoportja, akik módszeresen a Legfelsőbb Úr nevének és dicsőségének hirdetése ellen beszélnek. Emiatt óriási szükség van arra, hogy az egész világon elterjesszük a Śrīmad-Bhāgavatam üzenetét. Minden indiainak, aki felelősséget érez, kötelessége hirdetni a Śrīmad-Bhāgavatam transzcendentális üzenetét az egész világon, hogy ezzel a lehető legjobbat tegyék, s elhozzák a hőn óhajtott békét a világnak. India nem tett eleget kötelességének. Elhanyagolta ezt a felelősségteljes feladatot, s ezért van oly sok vita és gond szerte a világon. Meggyőződésünk, hogy ha a Śrīmad-Bhāgavatam transzcendentális üzenetét legalább a világ vezetői megkapják, az egészen biztosan megváltoztatja szívüket, a nép pedig természetes módon követni fogja őket.
A tömegek többnyire csak eszközök a modern politikusok és vezetők kezében. Ha legalább a vezetők szíve megváltozna, az biztosan gyökeres változást idézne elő a világban. Tudjuk, rengeteg nehézséggel jár őszinte próbálkozásunk, hogy bemutassuk e nagyszerű irodalmat, amely transzcendentális üzenetet rejt, hogy felébressze az Istentudatot és újra lelkivé varázsolja a világ atmoszféráját. Bizonyára sikertelen lesz az a kísérletünk, hogy e témát szabatos megfogalmazásban adjuk át, különösen egy idegen nyelven, s irodalmi szempontból is számtalan hiányosságot fedezhetnek majd fel, őszinte törekvésünk ellenére is, mellyel megpróbáltuk megfelelően tolmácsolni e művet. Ám biztosak vagyunk abban, hogy az e téren elkövetett minden hibánkkal együtt a tárgy komolyságát fontolóra veszik majd, s a társadalom vezetői még így is elfogadják, mint őszinte próbálkozást a Mindenható Isten dicsőítésére. Ha egy házban tűz üt ki, a ház lakói kiszaladnak, hogy segítséget kérjenek a szomszédoktól. Szomszédaik lehet, hogy külföldiek, az égő ház lakói azonban mégis meg tudják értetni magukat anélkül, hogy ismernék szomszédaik nyelvét, és a szomszédok megértik, mire van szükségük, még akkor is, ha nem ugyanazon a nyelven beszélnek. Ugyanez az együttműködő szellem szükséges ahhoz is, hogy a Śrīmad-Bhāgavatam üzenete elterjedhessen e szennyezett világban. Végső soron a lelki értékek gyakorlati tudománya ez, s ezért bennünket a gyakorlat érdekel, nem a nyelv. Sikert akkor érünk el, ha az emberek szerte a világon megértik e nagyszerű írás gyakorlati részét.
Ha a világon az emberek túl sok materialista tevékenységet folytatnak, nem csoda, ha egy személy vagy egy nemzet a legcsekélyebb kihívásra is egy másik személyre vagy másik nemzetre támad. Ez a törvény uralkodik a viszályok korában, a Kali-korban. A légkör máris becstelenséggel szennyezett, s ezt mindenki jól tudja. Oly sok a fölösleges irodalmi alkotás, amely az érzékkielégítés materialista elgondolásaival van teli. Sok országban működik olyan testület, amelyet az állam azzal bízott meg, hogy fedezze fel és cenzúrázza az obszcén írásokat. Ez azt jelenti, hogy sem az államvezetés, sem a nép felelős vezetői nem akarnak ilyen irodalmat, az mégis ott van a kereskedelemben, mert az emberek vágynak rá, az érzékkielégítés érdekében. Olvasni akarnak (ez természetes ösztön), de mivel elméjük szennyezett, ilyen művekre vágynak. Ilyen körülmények között a transzcendentális irodalmak, mint például a Śrīmad-Bhāgavatam, nem csupán véget vet az emberek szennyezett elméjéből születő tetteknek, de az érdekes irodalom olvasása utáni vágyukat is kielégíti. Lehet, hogy kezdetben nem tetszik majd nekik, mert aki sárgaságban szenved, az nem szívesen fogadja el a kandiscukrot, de tudnunk kell, hogy a kandiscukor a sárgaság egyetlen orvossága. A Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam olvasását is népszerűsíteni kell, s az úgy hat majd, mint a kandiscukor az érzékkielégítés sárgaságában. Amikor az emberek megízlelik ezt az irodalmat, a többi írás, amely csupán megmérgezi a társadalmat, automatikusan el fog tűnni.
Ezért hát biztosak vagyunk abban, hogy az emberi társadalomban mindenki örömmel fogadja majd a Śrīmad-Bhāgavatamot, még akkor is, ha most sok hibával tárjuk az olvasók elé, hiszen Śrī Nārada javasolja ezt, aki nagyon kegyesen megjelent ebben a fejezetben.