HU/SB 3.20.53
53. VERS
- tebhyaś caikaikaśaḥ svasya
- dehasyāṁśam adād ajaḥ
- yat tat samādhi-yogarddhi-
- tapo-vidyā-viraktimat
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tebhyaḥ—nekik; ca—és; ekaikaśaḥ—mindegyiknek; svasya—sajátjának; dehasya—test; aṁśam—rész; adāt—adott; ajaḥ—a megszületetlen Brahmā; yat—ami; tat—az; samādhi—mély meditáció; yoga—az elme rögzítése; ṛddhi—természetfölötti erő; tapaḥ—önmegtartóztatás; vidyā—tudás; virakti—lemondás; mat—birtokolva
FORDÍTÁS
Az univerzum születetlen teremtője minden fiának adott egy részt saját testéből, amelyet mély meditáció, az elme rögzítése, természetfeletti hatalom, önmegtartóztatás, imádat és lemondás jellemzett.
MAGYARÁZAT
Ebben a versben a viraktimat szó azt jelenti, hogy „lemondás jellemezte”. A materialisták nem juthatnak el a lelki megvalósításig. Azok számára, akik ragaszkodnak az érzéki élvezethez, a lelki megvalósítás elérhetetlen. A Bhagavad-gītā kijelenti, hogy akik túlságosan vágynak az anyagi tulajdonra és az anyagi élvezetre, azok nem juthatnak el a yoga-samādhiig, azaz nem tudnak elmerülni a Kṛṣṇa-tudatban. Az a fennen hirdetett felfogás, mely szerint az ember élvezheti az anyagi életet, s ugyanakkor lelkileg is fejlődhet, egyszerűen csak csalás. A lemondásnak négy elve van: el kell kerülni (1) a tiltott szexuális életet, (2) a húsevést, (3) az önmérgezést és (4) a szerencsejátékot. Ezt a négy elvet nevezik tapasyának, önmegtartóztatásnak. Az önmegvalósítás folyamata nem más, mint hogy elménket Kṛṣṇa-tudatban a Legfelsőbbe merítjük.
Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Harmadik Énekének huszadik fejezetéhez, melynek címe: „Maitreya és Vidura beszélgetése”.