HU/SB 3.25.8
8. VERS
- tasya tvaṁ tamaso ’ndhasya
- duṣpārasyādya pāragam
- sac-cakṣur janmanām ante
- labdhaṁ me tvad-anugrahāt
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tasya—az; tvam—Te; tamasaḥ—tudatlanság; andhasya—sötétség; duṣpārasya—nehéz átszelni; adya—most; pāra-gam—átszelve; sat—transzcendentális; cakṣuḥ—szem; janmanām—születéseknek; ante—végén; labdham—elértem; me—enyém; tvat-anugrahāt—kegyedből.
FORDÍTÁS
Uram! Egyedül a Te segítségeddel szabadulhatok ki a tudatlanság e legsötétebb régiójából, mert Te vagy transzcendentális szemem, amit csakis kegyedből, sok-sok születés után nyertem el.
MAGYARÁZAT
Ez a vers nagyon tanulságos, mert a lelki tanítómester és a tanítvány közötti kapcsolatot mutatja be. A tanítvány, vagyis a feltételekhez kötött lélek a legsötétebb tudatlanság mélyére kerül, s így az érzékkielégítés anyagi létébe bonyolódik. E köteléktől rendkívül nehéz megválni, s elnyerni a szabadságot, de ha valaki olyan szerencsés, hogy egy olyan lelki tanítómester társaságát élvezheti, mint Kapila Muni vagy az Ő képviselője, akkor az ő kegyéből kijuthat a tudatlanság mocsarából. A lelki tanítómestert épp ezért úgy imádják, mint aki a tudás fáklyalángjával kivezeti a tanítványt a tudatlanság mocsarából. A pāragam szó nagyon fontos ebben a versben. Arra vonatkozik, aki képes átvinni a tanítványt a másik oldalra. Ez az oldal a feltételekhez kötött élet, a másik oldal pedig a szabad élet. A lelki tanítómester a túlsó partra viszi a tanítványt azzal, hogy a tudást átadva felnyitja szemét. Szenvedésünk oka egyedül a tudatlanság. A lelki tanítómester utasításai eloszlatják a tudatlanság sötétségét, s képessé teszik a tanítványt arra, hogy átjusson a szabad oldalra. A Bhagavad-gītā kijelenti, hogy sok-sok születés után az ember meghódol az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Ehhez hasonlóan ha az ember sok-sok születés után rátalál egy hiteles lelki tanítómesterre, s meg tud hódolni Kṛṣṇa hiteles képviselőjének, akkor átjut a fény oldalára.