HU/SB 3.26.2
2. VERS
- jñānaṁ niḥśreyasārthāya
- puruṣasyātma-darśanam
- yad āhur varṇaye tat te
- hṛdaya-granthi-bhedanam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
jñānam—tudás; niḥśreyasa-arthāya—a végső tökéletességért; puruṣasya—egy embernek; ātma-darśanam—önmegvalósítás; yat—ami; āhuḥ—azt mondták; varṇaye—el fogom magyarázni; tat—azt; te—neked; hṛdaya—a szívben; granthi—a csomók; bhedanam—elvágja.
FORDÍTÁS
A tudás az önmegvalósítás végső tökéletessége. Elmagyarázom neked azt a tudományt, amely elvágja az anyagi világhoz fűződő ragaszkodás csomóit.
MAGYARÁZAT
Azt mondják, a tiszta önvaló megfelelő megértése, vagyis az önmegvalósítás által az ember megszabadulhat az anyagi ragaszkodástól. A tudás oda vezet, hogy az ember szert tesz az élet végső tökéletességére, s eredeti valójában pillanthatja meg magát. A Śvetāśvatara Upaniṣad (3.8) szintén megerősíti ezt. Tam eva viditvāti-mṛtyum eti: pusztán azzal, hogy az ember megérti saját lelki helyzetét, azaz meglátja magát eredeti valójában, megszabadulhat az anyagi kötelékektől. A védikus írások számos formában írják le azt, ahogyan az ember meglátja önmagát, a Bhāgavatam pedig megerősíti: puruṣasya ātma-darśanam, az embernek látnia kell magát, és tudnia kell magáról, hogy kicsoda. Kapiladeva elmagyarázza anyjának, hogy erre a „látásra” úgy lehet szert tenni, ha a megfelelő hiteles forrást hallgatjuk. Kapiladeva a legfőbb hiteles tekintély, hiszen Ő az Istenség Személyisége. Aki elfogad mindent, amit Ő mond, úgy, ahogy van, félremagyarázás nélkül, az megláthatja önmagát.
Az Úr Caitanya elmagyarázta Sanātana Gosvāmīnak az egyén valódi, eredeti helyzetét. Azt mondta, hogy valamennyi egyéni lélek örökké Kṛṣṇa szolgája. Jīvera ’svarūpa’ haya — kṛṣṇera ’nitya-dāsa’: minden egyéni lélek örökké szolga. Ha az embernek szilárd meggyőződése, hogy ő a Legfelsőbb Lélek szerves része, és hogy örök helyzete az, hogy a Legfelsőbb Úr társaságában szolgálatot végezzen, akkor önmegvalósításra tesz szert. Önmagunk helyes megértése elvágja az anyagi vonzódás csomóját (hṛdaya-granthi-bhedanam). A hamis egónak, azaz annak a téves felfogásnak köszönhetően, hogy magát a testtel és az anyagi világgal azonosítja, az élőlény māyā csapdájába esik, de amint megérti, hogy mivel a szellemi lélek ugyanazon kategóriájába tartozik, minőségileg ugyanolyan szubsztancia, mint a Legfelsőbb Úr, s hogy örök helyzete a szolgálat, akkor eléri az ātma-darśanam és a hṛdaya-granthi-bhedanam, az önmegvalósítás állapotát. Ha valaki képes elvágni az anyagi világhoz fűződő ragaszkodás csomóját, megértését tudásnak nevezik. Ātma-darśanam azt jelenti, hogy az ember a tudás segítségével látja saját magát, ezért ha a valódi tudás művelésével megszabadul a hamis egótól, akkor meglátja magát, s ez az, amire az emberi élet során a legnagyobb szükség van. A lélek így távol marad attól, hogy az anyagi természet huszonnégy kategóriájának útvesztőjébe bonyolódjon. A sāṅkhyának nevezett szisztematikus filozófiai folyamat követését tudásnak és önmegvalósításnak nevezik.