HU/SB 3.26.28
28. VERS
- yad vidur hy aniruddhākhyaṁ
- hṛṣīkāṇām adhīśvaram
- śāradendīvara-śyāmaṁ
- saṁrādhyaṁ yogibhiḥ śanaiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yat—az az elme, amely; viduḥ—ismert; hi—valójában; aniruddha-ākhyam—Aniruddha néven; hṛṣīkāṇām—az érzékeknek; adhīśvaram—legfelsőbb uralkodó; śārada—őszi; indīvara—mint egy kék lótusz; śyāmam—kékes; saṁrādhyam—akit találnak; yogibhiḥ—a yogīk által; śanaiḥ—fokozatosan.
FORDÍTÁS
Az élőlény elméjének neve az Úr Aniruddha, aki az érzékek legfelsőbb ura. Kékesfekete teste az őszi lótuszvirághoz hasonlít. Ő az, akire a yogīk fokozatosan rátalálnak.
MAGYARÁZAT
A yoga folyamata magában foglalja az elme megzabolázását, az elme Ura pedig Aniruddha. Az írásokban az áll, hogy Aniruddhának négy karja van, melyekben Sudarśana cakrát, kagylókürtöt, buzogányt és lótuszvirágot tart. Huszonnégy Viṣṇu-forma van, s mindegyiket másként nevezik. A huszonnégy közül Saṅkarṣaṇáról, Aniruddháról, Pradyumnáról és Vāsudeváról nagyon szépen ír a Caitanya-caritāmṛta, s elmondja, hogy Aniruddhát a yogīk imádják. A semmin való meditáció korunk találmánya, amely egy spekuláló termékeny agyából pattant elő. A yoga-meditáció folyamatának a valóságban Aniruddha formájára kell irányulnia, ahogyan azt a vers elmondja. Aniruddhán meditálva az ember megszabadulhat a háborgatástól, amelyet az örökös elfogadás és elutasítás jelent. Ha valaki az elméjét Aniruddhára rögzíti, fokozatosan megvalósítja Istent, s megközelíti a Kṛṣṇa-tudat tiszta állapotát, ami a yoga végső célja.