HU/SB 3.27.10
10. VERS
- nivṛtta-buddhy-avasthāno
- dūrī-bhūtānya-darśanaḥ
- upalabhyātmanātmānaṁ
- cakṣuṣevārkam ātma-dṛk
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
nivṛtta—felülemelkedett; buddhi-avasthānaḥ—az anyagi tudat szintjein; dūrī-bhūta—távol; anya—más; darśanaḥ—életfelfogások; upalabhya—megvalósítva; ātmanā—megtisztult értelemmel; ātmānam—saját maga; cakṣuṣā—szemeivel; iva—mint; arkam—a nap; ātma-dṛk—az önmegvalósított.
FORDÍTÁS
Helyzete legyen transzcendentális, túl az anyagi tudat szintjein, tartsa magát távol minden más életfelfogástól, s a hamis egótól megszabadulva lássa magát éppen úgy, mint a napot az égen.
MAGYARÁZAT
Az anyagi életfelfogásban a tudat működése három szinten figyelhető meg. Másképp működik akkor, amikor ébren vagyunk, akkor, amikor alszunk, és akkor, amikor mély álomba merülünk. Ahhoz, hogy Kṛṣṇa-tudatossá váljunk, felül kell emelkednünk a tudat e három szintjén. Jelenlegi tudatunkat meg kell tisztítanunk minden olyan életfelfogástól, amelynek középpontjában nem Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége áll. Ezt nevezik dūrī-bhūtānya-darśanaḥnak, ami azt jelenti, hogy amikor valaki tökéletes Kṛṣṇa-tudatra tesz szert, Kṛṣṇán kívül semmit sem lát. A Caitanya-caritāmṛta elmondja, hogy egy tökéletes bhakta számtalan mozgó és mozdulatlan tárgyat lát, de mindenben Kṛṣṇa energiájának működését látja. Amint Kṛṣṇa energiájára emlékezik, azonnal eszébe jut Kṛṣṇa, személyes formájában. Mindenben egyedül Kṛṣṇát látja. A Brahma-saṁhitā (5.38) kijelenti, hogy amikor valakinek a szemét a Kṛṣṇa iránti szeretet borítja (premāñjana-cchurita), akkor kívül és belül mindig Kṛṣṇát látja. Ez a vers ezt erősíti meg: meg kell szabadulnunk minden más szemlélettől, s így nem fogjuk többé tévesen azonosítani az önvalónkat, s magunkat az Úr örök szolgájaként látjuk majd. Cakṣuṣevārkam: ahogyan a napot láthatjuk minden kétséget kizárva, az, aki tökéletesen fejlett a Kṛṣṇa-tudatban, láthatja Kṛṣṇát és Kṛṣṇa energiáját. Ezzel a szemlélettel az emberből ātma-dṛk, önmegvalósított lélek lesz. Amikor a hamis ego, vagyis az a felfogás, hogy önvalónk a testtel azonos, megszűnik, valódi képet nyerhetünk az életről. Az érzékek így szintén megtisztulnak. Az Úr valódi szolgálata akkor kezdődik el, amikor az érzékek megtisztulnak. Az embernek nem kell leállítania az érzékek működését, de meg kell szabadulnia attól a hamis énképtől, hogy a testtel vagyunk azonosak. Ekkor az érzékek automatikusan megtisztulnak, s a megtisztult érzékekkel az ember valóban odaadó szolgálatot végezhet.