HU/SB 3.28.4
4. VERS
- ahiṁsā satyam asteyaṁ
- yāvad-artha-parigrahaḥ
- brahmacaryaṁ tapaḥ śaucaṁ
- svādhyāyaḥ puruṣārcanam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ahiṁsā—erőszaknélküliség; satyam—igazmondás; asteyam—tartózkodás a lopástól; yāvat-artha—amennyire szükséges; parigrahaḥ—birtokolva; brahmacaryam—cölibátus; tapaḥ—lemondás; śaucam—tisztaság; sva-adhyāyaḥ—a Védák tanulmányozása; puruṣa-arcanam—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének imádata.
FORDÍTÁS
Az ember legyen mentes az erőszaktól, legyen igazmondó, kerülje el a lopást, és legyen elégedett azzal, ami önmaga létfenntartásához szükséges. Tartózkodjon a szexuális élettől, éljen lemondásban, legyen tiszta, tanulmányozza a Védákat, és imádja az Istenség Legfelsőbb Személyisége legfelsőbb formáját.
MAGYARÁZAT
A puruṣārcanam szó ebben a versben az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, legfőképpen pedig Kṛṣṇa formájának imádatát jelenti. A Bhagavad-gītāban Arjuna megerősíti, hogy Kṛṣṇa az eredeti puruṣa, az Istenség Személyisége, a puruṣaṁ śāśvatam. Ezért a yoga gyakorlása során nemcsak az elménket kell Kṛṣṇa személyére rögzíteni, de naponta imádnunk kell Kṛṣṇa formáját, mūrtiját is.
Egy brahmacārī cölibátusban él, uralkodva a nemi vágyakon. Az ember a yoga gyakorlásával egy időben nem élvezheti a korlátlan szexuális életet — ez szélhámosság. Vannak olyan állítólagos yogīk, akik azt terjesztik, hogy bárki kedve szerint folytathatja a nemi életet, s emellett yogī lehet belőle, ezt azonban a hiteles tekintélyek egyáltalán nem támasztják alá. Ez a vers nagyon érthetően elmagyarázza, hogy az embernek cölibátusban kell élnie. Brahmacaryam azt jelenti, hogy az életét csupán Brahmannal kapcsolja össze, azaz teljes Kṛṣṇa-tudatban él. Akik túlságosan ragaszkodnak a szexuális élvezethez, azok nem tudják követni azokat a szabályokat, amelyek a Kṛṣṇa-tudathoz vezetnek. Szexuális életet egyedül azok élhetnek, akik házasok. Azt, akinek szexuális élete a házasságon belülre korlátozódik, szintén brahmacārīnak nevezik.
Az asteyam szó szintén nagyon fontos egy yogī számára. Az asteyam jelentése: „tartózkodni a lopástól”. Tágabb értelemben mindenki tolvaj, aki többet halmoz fel, mint amennyire szüksége van. A lelki kommunizmus elvei szerint az embernek nem lehet több a tulajdonában, mint amennyire létfenntartásához szüksége van. Ez a természet törvénye. Mindenkit tolvajnak hívnak, aki a szükségesnél több pénzt gyűjt össze vagy nagyobb vagyonra tesz szert. Aki pusztán kincseit gyűjtögeti, ám nem arra használja, hogy az Istenség Személyiségének mutasson be áldozatot, vagy hogy Őt imádja, az a legnagyobb tolvaj.
A svādhyāyaḥ szó annyit jelent, mint „olvasni a hiteles védikus írásokat”. Ha valaki nem Kṛṣṇa-tudatos, de követi a yoga folyamatát, akkor is olvasnia kell a hiteles védikus írásokat, hogy megértésre tegyen szert. A yoga gyakorlása önmagában nem elegendő. Narottama dāsa Ṭhākura, a gauḍīya vaiṣṇava-sampradāya kiemelkedő bhaktája és ācāryája azt mondja, hogy minden lelki tevékenység megértéséhez három forrást kell meghallgatnunk: a szent életű embereket, a hiteles szentírásokat és a lelki tanítómestert. Útmutatásaik mind nagyon fontosak ahhoz, hogy fejlődjünk a lelki életben. A lelki tanítómester kijelöli a hiteles írást az odaadó szolgálat yogájának végzéséhez, s ő maga csak az írásokra hivatkozva beszél. Ezért a hiteles írások olvasására a yoga végzése során szükség van. A hiteles írások olvasása nélkül a yoga gyakorlása nem több puszta időfecsérlésnél.