HU/SB 3.28.10
10. VERS
- mano ’cirāt syād virajaṁ
- jita-śvāsasya yoginaḥ
- vāyv-agnibhyāṁ yathā lohaṁ
- dhmātaṁ tyajati vai malam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
manaḥ—az elme; acirāt—hamar; syāt—lehet; virajam—zavartalan; jita-śvāsasya—akinek a légzése szabályozott; yoginaḥ—a yogīnak; vāyu-agnibhyām—levegővel és tűzzel; yathā—mint; loham—arany; dhmātam—legyezett; tyajati—megszabadul tőle; vai—bizonyára; malam—tisztátlanság.
FORDÍTÁS
Azok a yogīk, akik e légzőgyakorlatokat végzik, nagyon hamar megszabadulnak az elme háborgásától, ahogyan az arany is megszabadul minden szennyeződéstől, amikor tűzbe tesszük és legyezzük.
MAGYARÁZAT
Az elme tisztításának ezt a folyamatát javasolja az Úr Caitanya is, s azt mondja, énekeljük a Hare Kṛṣṇát. Paraṁ vijayate: „Minden dicsőséget a Śrī Kṛṣṇa saṅkīrtanának!” — mondja azután. Minden dicsőséget Kṛṣṇa szent neve éneklésének, mert amint az ember az éneklés folyamatának követésébe kezd, elméje megtisztul. Ceto-darpaṇa-mārjanam: Kṛṣṇa szent nevének éneklésével az ember eltávolítja a szennyeződést, ami az elmében felhalmozódik. Az ember megtisztíthatja az elméjét a légzőfolyamat vagy az éneklés segítségével, éppen úgy, ahogy az aranyat is megtisztíthatjuk azzal, hogy tűzbe tesszük, s fújtatóval legyezzük.