HU/SB 3.28.9
9. VERS
- prāṇasya śodhayen mārgaṁ
- pūra-kumbhaka-recakaiḥ
- pratikūlena vā cittaṁ
- yathā sthiram acañcalam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
prāṇasya—az életlevegőnek; śodhayet—tisztítsa ki; mārgam—az út; pūra-kumbhaka-recakaiḥ—a belégzéssel, a levegő visszatartásával és a kilégzéssel; pratikūlena—megfordítva; vā—vagy; cittam—az elme; yathā—úgy; sthiram—szilárd; acañcalam—zavartalan.
FORDÍTÁS
A yogī tisztítsa meg az életlevegő útját a következő légzési módszerrel: először nagyon mélyen lélegezzen be, aztán tartsa vissza a levegőt, végül lélegezzen ki; vagy a folyamatot megfordítva először lélegezzen ki, majd tartsa kint a levegőt, majd lélegezzen be. Ezt annak érdekében kell tennie, hogy az elme szilárddá váljon, s hogy a külső zavaró tényezők ne legyenek rá hatással.
MAGYARÁZAT
Az embernek azért kell e légzőgyakorlatokat végeznie, hogy uralkodni tudjon az elméjén, s képes legyen az Istenség Legfelsőbb Személyiségére koncentrálni. Sa vai manaḥ kṛṣṇa-padāravindayoḥ (SB 9.4.18): Ambarīṣa Mahārāja, aki az Úr bhaktája volt, a nap huszonnégy órájában Kṛṣṇa lótuszlábára rögzítette elméjét. A Kṛṣṇa-tudat folyamata abból áll, hogy a Hare Kṛṣṇát énekeljük, s figyelmesen hallgatjuk e hangot, hogy elménket Kṛṣṇa nevének — ami nem különbözik Kṛṣṇa személyétől — transzcendentális vibrációjára rögzítsük. Az elme szabályozásának valódi célját, melyet az életlevegő útja megtisztításának előírt folyamatával érhetünk el, azonnal eléri az ember, ha elméjét közvetlenül Kṛṣṇa lótuszlábára rögzíti. A haṭha-yoga rendszerét, a légzésszabályozást főként azoknak javasolják, akik mélyen a testi létfelfogásba merültek, aki azonban képes a Hare Kṛṣṇa éneklésének egyszerű folyamatát követni, számára az elme megzabolázása sokkal könnyebb.
A levegő útjának kitisztításához három különféle cselekedetet javasolnak: pūraka, kumbhaka és recaka. A belégzést pūrakának, a levegő benntartását kumbhakának, végül a kilégzést recakának nevezik. Ezt a folyamatot fordított sorrendben is lehet végezni. Kilégzés után az ember kinn tarthatja a levegőt egy bizonyos ideig, majd belélegezhet. Azokat az idegeket, amelyek a belégzést és kilégzést irányítják, szakkifejezéssel iḍānak és piṅgalānak nevezik. Az iḍā és piṅgalā csatornák kitisztításának végső célja az, hogy az elmét eltérítsük az anyagi élvezettől. Ahogy a Bhagavad-gītā elmondja, az elme az ember ellensége és barátja is lehet; helyzete az élőlény különféle cselekedeteinek megfelelően változik. Ha elménket az anyagi élvezet gondolatára tereljük, az ellenségünkké válik, ha pedig Kṛṣṇa lótuszlábára rögzítjük, akkor a barátunkká. A pūraka, kumbhaka és recaka yoga-rendszer által és azáltal, hogy az elmét közvetlenül Kṛṣṇa formájára, vagy Kṛṣṇa hangvibrációjára rögzítjük, ugyanazt a célt érjük el. A Bhagavad-gītāban (BG 8.8) az áll, hogy gyakorolnunk kell a légzőfolyamatot (abhyāsa-yoga-yuktena). Az elme e szabályozó folyamatok hatására nem tud a külső gondolatok felé kalandozni (cetasā nānya-gāminā), s így az ember szünet nélkül az Istenség Legfelsőbb Személyiségére rögzítheti az elméjét, s elérheti (yāti) Őt.
A yoga gyakorlatokkal és légzésszabályozással járó yoga-folyamat követése nagyon nehéz ebben a korszakban, ezért az Úr Caitanya azt javasolta: kīrtanīyaḥ sadā hariḥ, énekeljük mindig a Legfelsőbb Úr, Kṛṣṇa szent nevét, mert Kṛṣṇa a legmegfelelőbb név az Istenség Legfelsőbb Személyiségére. A Kṛṣṇa név és a Legfelsőbb Személy, Kṛṣṇa nem különböznek egymástól, ezért ha valaki az elméjét a Hare Kṛṣṇa hallgatására és éneklésére rögzíti, ugyanezt az eredményt éri el.