HU/SB 3.30.15
15. VERS
- āste ’vamatyopanyastaṁ
- gṛha-pāla ivāharan
- āmayāvy apradīptāgnir
- alpāhāro ’lpa-ceṣṭitaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
āste—marad; avamatyā—közönyösen; upanyastam—amit helyeznek; gṛha-pālaḥ—egy kutya; iva—mint; āharan—enni; āmayāvī—beteg; apradīpta-agniḥ—emésztési zavarral; alpa—kicsi; āhāraḥ—enni; alpa—kicsi; ceṣṭitaḥ—cselekedetei.
FORDÍTÁS
Úgy él otthon, mint egy öleb, s azt eszi, amit közönyösen elévetnek. Számtalan betegség, például emésztési zavar és étvágytalanság támadja meg, ezért csak morzsákat eszik, s megnyomorodik, hogy nem képes többé dolgozni.
MAGYARÁZAT
Mielőtt szembenézne a halállal, mindenki megbetegszik és nyomorékká válik, s amikor családjának tagjai nem törődnek vele többé, élete nyomorultabb lesz, mint egy kutyáé, hiszen számtalan gyötrelmet kell elviselnie. A védikus írások ezért előírják, hogy mielőtt e nyomorúságos állapot bekövetkezne, az ember hagyja el otthonát, és úgy haljon meg, hogy családja ne tudjon róla. Ha valaki elhagyja otthonát, s úgy hal meg, hogy családja nem tud róla, az dicsőséges halálnak számít. A ragaszkodó családfő azonban azt akarja, hogy rokonai népes felvonuláson hordozzák őt körbe még a halála után is, és arra vágyik, hogy testét nagy pompa közepette vigyék, pedig ő maga nem is látja, hogyan halad a gyászmenet. Így aztán boldog, s nem is tudja, hová kell mennie majd, amikor elhagyja a testét, hogy elkezdje a következő életet.