HU/SB 8.2.31
31. VERS
- itthaṁ gajendraḥ sa yadāpa saṅkaṭaṁ
- prāṇasya dehī vivaśo yadṛcchayā
- apārayann ātma-vimokṣaṇe ciraṁ
- dadhyāv imāṁ buddhim athābhyapadyata
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ittham—ily módon; gaja-indraḥ—az elefántok királya; saḥ—ő; yadā—amikor; āpa—elérte; saṅkaṭam—ilyen veszélyes helyzet; prāṇasya—életének; dehī—aki megtestesült; vivaśaḥ—a körülmények miatt tehetetlen; yadṛcchayā—a gondviselés akaratából; apārayan—mivel képtelen; ātma-vimokṣaṇe—megmenteni magát; ciram—hosszú ideig; dadhyau—komolyan gondolkodni kezdett; imām—ezt; buddhim—döntést; atha—ezután; abhyapadyata—elérte.
FORDÍTÁS
Amikor az elefántok királya látta, hogy a gondviselés akaratából a krokodil karmai közé került, s egymaga nem képes megmenekülni a veszedelemtől, hiszen csupán egy testet öltött élőlény, aki a körülmények hatására segítségre szorul, halálfélelem töltötte el. Így aztán hosszas töprengés után végül a következő döntésre jutott:
MAGYARÁZAT
Az anyagi világban mindenki küzd a létéért. Mindenki igyekszik megmenekülni a veszélytől, amikor azonban erre képtelen, ha jámbor, az Istenség Legfelsőbb Személyisége lótuszlábánál keres menedéket. Ezt erősíti meg a Bhagavad-gītā (BG 7.16):
- catur-vidhā bhajante māṁ
- janāḥ sukṛtino ’rjuna
- ārto jijñāsur arthārthī
- jñānī ca bharatarṣabha
Négyféle jámbor ember fordul oltalomért az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez, hogy megmeneküljön, illetve fejlődjön: aki veszélyben van, akinek pénzre van szüksége, aki tudásra vágyik, és aki kíváncsi. Az elefántok királya e veszélyes helyzetben úgy határozott, hogy oltalmat keres az Úr lótuszlábánál. Alapos megfontolás után okosan ezt a helyes döntést hozta. Egy bűnös ember sohasem dönt így, ezért a Bhagavad-gītā azt mondja, hogy csak a jámborok (sukṛtī) tudnak úgy dönteni, hogy veszedelem esetén vagy nehéz helyzetben Kṛṣṇa lótuszlábánál keresnek menedéket.