HU/SB 8.16.61

Revision as of 10:44, 3 October 2019 by Aditya (talk | contribs) (Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


61. VERS

ta eva niyamāḥ sākṣāt
ta eva ca yamottamāḥ
tapo dānaṁ vrataṁ yajño
yena tuṣyaty adhokṣajaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

te—az; eva—valóban; niyamāḥ—minden szabályozó elv; sākṣāt—közvetlenül; te—az; eva—valóban; ca—szintén; yama-uttamāḥ—a legjobb folyamat az érzékek szabályozására; tapaḥ—lemondások; dānam—adományozás; vratam—fogadalmak betartása; yajñaḥ—áldozat; yena—amely folyamat által; tuṣyati—nagyon elégedett; adhokṣajaḥ—a Legfelsőbb Úr, akit anyagi érzékekkel nem lehet felfogni.


FORDÍTÁS

Ez a legjobb folyamat, amelyen keresztül örömet okozhatunk a transzcendentális Istenség Legfelsőbb Személyiségének, Adhokṣajának. Ez a legnagyszerűbb szabályozó elv, a legjobb lemondás, valamint az adományozás és az áldozatok legkiválóbb folyamata.


MAGYARÁZAT

A Legfelsőbb Úr a Bhagavad-gītāban (BG 18.66) így szól:

sarva-dharmān parityajya
mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja
ahaṁ tvāṁ sarva-pāpebhyo
mokṣayiṣyāmi mā śucaḥ

„Add fel a vallás minden változatát, s hódolj meg egyedül Énelőttem! Én megszabadítalak minden bűnös visszahatástól, ne félj!” Ha valaki nem teszi elégedetté az Istenség Legfelsőbb Személyiségét az Ő utasításának megfelelően, egyetlen tette sem járhat jó eredménnyel.

dharmaḥ svanuṣṭhitaḥ puṁsāṁ
viṣvaksena-kathāsu yaḥ
notpādayed yadi ratiṁ
śrama eva hi kevalam

„A kötelesség, melyet az ember saját helyzetének megfelelően hajt végre, csupán tengernyi haszontalan munka, ha nem ébreszt vonzódást az Istenség Személyisége üzenete iránt.” (SB 1.2.8) Ha valaki nem törődik azzal, hogy örömet okozzon az Úr Viṣṇunak, Vāsudevának, úgynevezett „kedvező” tettei mind eredménytelenek lesznek. Moghāśā mogha-karmāṇo mogha-jñānā vicetasaḥ: mivel illúzióban van, reményei meghiúsulnak, tettei kudarcba fulladnak, s tudása tévútra vezeti. Ezzel kapcsolatban Śrīla Viśvanātha Cakravartī megjegyzi: napuṁsakam anapuṁsakenety-ādinaikatvam. Nem tekintheti senki egyenlőnek a hatékonyt és a hatástalant. Napjaink māyāvādī filozófusai között divatossá vált az a mondás, hogy bármit tesz valaki és bármilyen utat követ, az helyes. Ezek azonban mind ostoba kijelentések csupán. Ez a vers határozottan megerősíti, hogy ez az élet sikerének egyetlen folyamata. Īśvara-tarpaṇaṁ vinā sarvam eva viphalam. Ha az Úr Viṣṇu nem elégedett, akkor a jámbor tettek, a rituális szertartások és a yajñák, melyeket az ember végrehajt, nem többek puszta színjátéknál, és semmi értékük. Sajnos az ostoba emberek nem ismerik a siker titkát. Na te viduḥ svārtha-gatiṁ hi viṣṇum. Nem tudják, hogy valódi érdekünket akkor szolgáljuk, ha örömet okozunk az Úr Viṣṇunak.