HU/SB 8.16.61
61. VERS
- ta eva niyamāḥ sākṣāt
- ta eva ca yamottamāḥ
- tapo dānaṁ vrataṁ yajño
- yena tuṣyaty adhokṣajaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
te—az; eva—valóban; niyamāḥ—minden szabályozó elv; sākṣāt—közvetlenül; te—az; eva—valóban; ca—szintén; yama-uttamāḥ—a legjobb folyamat az érzékek szabályozására; tapaḥ—lemondások; dānam—adományozás; vratam—fogadalmak betartása; yajñaḥ—áldozat; yena—amely folyamat által; tuṣyati—nagyon elégedett; adhokṣajaḥ—a Legfelsőbb Úr, akit anyagi érzékekkel nem lehet felfogni.
FORDÍTÁS
Ez a legjobb folyamat, amelyen keresztül örömet okozhatunk a transzcendentális Istenség Legfelsőbb Személyiségének, Adhokṣajának. Ez a legnagyszerűbb szabályozó elv, a legjobb lemondás, valamint az adományozás és az áldozatok legkiválóbb folyamata.
MAGYARÁZAT
A Legfelsőbb Úr a Bhagavad-gītāban (BG 18.66) így szól:
- sarva-dharmān parityajya
- mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja
- ahaṁ tvāṁ sarva-pāpebhyo
- mokṣayiṣyāmi mā śucaḥ
„Add fel a vallás minden változatát, s hódolj meg egyedül Énelőttem! Én megszabadítalak minden bűnös visszahatástól, ne félj!” Ha valaki nem teszi elégedetté az Istenség Legfelsőbb Személyiségét az Ő utasításának megfelelően, egyetlen tette sem járhat jó eredménnyel.
- dharmaḥ svanuṣṭhitaḥ puṁsāṁ
- viṣvaksena-kathāsu yaḥ
- notpādayed yadi ratiṁ
- śrama eva hi kevalam
„A kötelesség, melyet az ember saját helyzetének megfelelően hajt végre, csupán tengernyi haszontalan munka, ha nem ébreszt vonzódást az Istenség Személyisége üzenete iránt.” (SB 1.2.8) Ha valaki nem törődik azzal, hogy örömet okozzon az Úr Viṣṇunak, Vāsudevának, úgynevezett „kedvező” tettei mind eredménytelenek lesznek. Moghāśā mogha-karmāṇo mogha-jñānā vicetasaḥ: mivel illúzióban van, reményei meghiúsulnak, tettei kudarcba fulladnak, s tudása tévútra vezeti. Ezzel kapcsolatban Śrīla Viśvanātha Cakravartī megjegyzi: napuṁsakam anapuṁsakenety-ādinaikatvam. Nem tekintheti senki egyenlőnek a hatékonyt és a hatástalant. Napjaink māyāvādī filozófusai között divatossá vált az a mondás, hogy bármit tesz valaki és bármilyen utat követ, az helyes. Ezek azonban mind ostoba kijelentések csupán. Ez a vers határozottan megerősíti, hogy ez az élet sikerének egyetlen folyamata. Īśvara-tarpaṇaṁ vinā sarvam eva viphalam. Ha az Úr Viṣṇu nem elégedett, akkor a jámbor tettek, a rituális szertartások és a yajñák, melyeket az ember végrehajt, nem többek puszta színjátéknál, és semmi értékük. Sajnos az ostoba emberek nem ismerik a siker titkát. Na te viduḥ svārtha-gatiṁ hi viṣṇum. Nem tudják, hogy valódi érdekünket akkor szolgáljuk, ha örömet okozunk az Úr Viṣṇunak.