HU/SB 9.1.33
33. VERS
- tata ūrdhvaṁ vanaṁ tad vai
- puruṣā varjayanti hi
- sā cānucara-saṁyuktā
- vicacāra vanād vanam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tataḥ ūrdhvam—azóta; vanam—erdő; tat—az; vai—nevezetesen; puruṣāḥ—a férfiak; varjayanti—nem lépnek; hi—valóban; sā—Sudyumna egy nő formájában; ca—szintén; anucara-saṁyuktā—társai kíséretében; vicacāra—sétált; vanāt vanam—az erdőben az egyik helyről a másikra.
FORDÍTÁS
Azóta nem lépett férfi ebbe az erdőbe. Ám most Sudyumna király nővé változva társaival együtt egyik erdőből a másikba vándorolt.
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītāban (BG 2.22) ez áll:
- vāsāṁsi jīrṇāni yathā vihāya
- navāni gṛhṇāti naro ’parāṇi
- tathā sarīrāṇi vihāya jīrṇāny
- anyāni saṁyāti navāni dehī
„Ahogy az ember leveti elnyűtt ruháit, s újakat ölt magára, úgy adja fel a lélek is az öreg és hasznavehetetlen anyagi testeket, hogy újakat fogadjon el helyükbe.”
A test olyan, akár egy ruha, s ezt ez az eset is bizonyítja. Sudyumna és társai mind férfiak voltak, ami azt jelenti, hogy lelküket férfi ruha fedte, most azonban nő lett belőlük, ami azt jelenti, hogy ruhájuk megváltozott. De a lélek ugyanaz marad. Azt mondják, hogy a modern orvosi eljárások egy férfit nővé, egy nőt pedig férfivé tudnak alakítani. A test azonban nem áll kapcsolatban a lélekkel. A testet meg lehet változtatni, akár ebben az életben, akár a következőben. Ezért aki ismeri a lelket, és tudja, hogyan vándorol egyik testből a másikba, az nem törődik a testtel, ami nem más, mint egy ruha, amely befedi. Paṇḍitāḥ sama-darśinaḥ. Az ilyen ember a lelket látja, ami a Legfelsőbb Úr szerves része, s ezért sama-darśī, azaz művelt.