HU/SB 3.13.31
31. VERS
- sva-daṁṣṭrayoddhṛtya mahīṁ nimagnāṁ
- sa utthitaḥ saṁruruce rasāyāḥ
- tatrāpi daityaṁ gadayāpatantaṁ
- sunābha-sandīpita-tīvra-manyuḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sva-daṁṣṭrayā–saját agyaraival; uddhṛtya–felemelve; mahīm–a Földet; nimagnām–alámerült; saḥ–Ő; utthitaḥ–felkelt; saṁruruce–rendkívül ragyogónak tűnt; rasāyāḥ–a vízből; tatra–ott; api–szintén; daityam–a démonnak; gadayā–a buzogánnyal; āpatantam–felé siet; sunābha–Kṛṣṇa kereke; sandīpita–sugárzó; tīvra–ádáz; manyuḥ–düh.
FORDÍTÁS
Az Úr Vadkan könnyedén agyaraira vette a Földet, s kiemelte a vízből. Teste rendkívüli ragyogást árasztott. Mialatt haragja úgy sugárzott, mint a Sudarśana-kerék, egy szempillantás alatt megölte a démont [Hiraṇyākṣát], bár az megpróbált harcba szállni Vele.
MAGYARÁZAT
Śrīla Jīva Gosvāmī szerint a védikus írások két különböző, a Cākṣuṣa és a Svāyambhuva pusztítással kapcsolatban írnak az Úr Varāha (az Úr Vadkan) inkarnációjáról. A vadkan-inkarnációnak ez a megjelenése valójában a Svāyambhuva pusztításkor történt, amikor a legfelsőbbeket – Jana-, Mahar- és Satyalokát – kivéve minden bolygó a pusztítás vizébe merült. Ezt a vadkan-inkarnációt az említett bolygók lakói mind látták. Śrīla Viśvanātha Cakravartī utal arra, hogy a bölcs Maitreya a különféle pusztítások idején megjelent vadkan-inkarnációkat egybevette, s Vidurának szóló leírásában összegezte.