HU/SB 3.22.18
18. VERS
- tāṁ prārthayantīṁ lalanā-lalāmam
- asevita-śrī-caraṇair adṛṣṭām
- vatsāṁ manor uccapadaḥ svasāraṁ
- ko nānumanyeta budho ’bhiyātām
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tām—övé; prārthayantīm—keresve; lalanā-lalāmam—a nők dísze; asevita-śrī-caraṇaiḥ—azok által, akik nem imádták Lakṣmī lábait; adṛṣṭām—nem látni; vatsām—szeretett leánya; manoḥ—Svāyambhuva Manunak; uccapadaḥ—Uttānapādának; svasāram—húga; kaḥ—mi; na anumanyeta—ne üdvözölné; budhaḥ—bölcs ember; abhiyātām—aki saját magától jött.
FORDÍTÁS
Melyik bölcs ne fogadná örömmel őt, a nők ékességét, Svāyambhuva Manu szeretett leányát és Uttānapāda húgát? Akik nem imádták a szerencse istennőjének kegyes lábait, nem is láthatják őt, ő mégis magától eljött, hogy kezét nyújtsa.
MAGYARÁZAT
Kardama Muni Devahūti szépségét és erényeit dicsőíti. Devahūti volt minden felékesített, gyönyörű leány dísze. Egy leányt gyönyörűvé varázsol, ha ékszereket visel, ám Devahūti csodálatosabb volt az ékszereknél: a felékszerezett, szépséges leányok ékességének tekintették. Szépsége félisteneket és gandharvákat bűvölt el. Kardama Muni ugyan nagy bölcs volt, s nem a mennyei bolygók lakója, az előző vers azonban megemlítette, hogy Devahūti szépsége még Viśvāvasut is megragadta, aki a mennyekből jött. Szépsége mellett Svāyambhuva uralkodó leánya és Uttānapāda király húga volt. Ki utasítaná vissza egy ilyen leány kezét?